Szeretné, hogy éjjelente, 10 percenként Boeing 747-es „Jumbo” teherszállító-repülők húzzanak el a feje fölött? De nem is érdekel senkit, hogy a szolnokiak és a környékbeliek mit akarnak.
A Tisza szálló nem működik, a falikút száraz, a sétány sokszor kihalt. Hogyan lehetne hasznosítani a környéket? Legyen a szemfülesek ingyen parkolója! Rendőr, közterületes, képviselő úgysem jár arra. Itt az ideje, hogy mindenki húzzon ki egy téglát az élhető, szerethető Szolnok düledező épületéből, töröljük el a szabályokat, a hagyományokat! Mindenkinek lehet oka, hogy pont rá miért ne vonatkozzanak a szabályok. Nemcsak a város irányítói miatt zuhan Szolnok a mocsárba.
Sokmilliót elpókerező fiatal magyar orvosok. Esküvő előtti legalizált félrelépés és vicces tudatmódosítók. Rosszul világítva, vágva, se füle, se farka mesében. Szente Vajk Legénybúcsúja.
Élt, állt négy és fél évtizedig. Szolnok egyik tehetős és tehetséges építési vállalkozója építette. Sorsát a 4-es főút pecsételte meg. Utolsó pillanatait 1973 telén örökítették meg.
Ígérgetni 70 éve is tudtak, aztán volt, ami évtizedekkel később valósult meg, vagy soha. A korabeli napilapok Szolnokról sem csak a sikereket őrizik, például az egykori novemberekből.
Az Otthonunkért a Cukorgyári Lakótelepért Egyesületet hamarosan, többségében nem „őslakosok” alapítják meg, akik azonban Szolnok egyik ikonikus szegletéért már eddig is sokat tettek.
Pataky Attila, Deák Bill vagy éppen Tóth Gabi és GwM választások előtti, a kulturális miniszter általi kitömésének kiderülése közben ne feledkezzünk meg a szolnoki kedvezményezettekről!
Weinstock Ernő 1928 és 1932 között készült fotóján látszik igazán, milyen szép volt Szolnok első vasbeton közúti hídja, amely alatt átnézve a Tisza-part akkori fejlődése is felsejlik.
A blogSzolnok Album rovatában jelent meg egy fotó a vasútállomástól induló konflisról. A kép hátulján ez szerepelt: „Szolnok utolsó konflisa, 1966”. A közös emlékezet azonban mást mond.
