Szolnok Megyei Jogú Város képviselőtestülete a 2011. december 15-i rendes ülésén 10. napirendi pontként tárgyalta az Építményadóról szóló helyi rendelet megalkotása tárgyú előterjesztést.

Gyors munka

Ahhoz, hogy a képviselőtestület egy előterjesztést tárgyalhasson, véleményeztetnie kell azt saját szakbizottságaival, amelyekben elvileg nemcsak pártokhoz köthető képviselők, de szakemberek is ülnek. Esetünkben ez a feladat Pénzügyi Bizottságra és a Városfejlesztési Bizottságra várt. A Pénzügyi Bizottság december 15-én reggel fél kilenckor kezdődő ülésének utolsó napirendi pontjaként, míg a Városfejlesztési aznap egy órával korábban tárgyalta az ügyet. Minden bizonnyal azért ezekben az időpontokban, mert az előadó és a bizottsági tagok személye között átfedés van, illetve így csak egy napot vett el a „bizottságosdi” és a testületi ülés a képviselők életéből. Illetve korábban nehezen tudtak volna a témával foglalkozni, hiszen a megtárgyalható anyagot csak december 13-ára készítette el a polgármesteri hivatal, így nagyjából egy napjuk volt a testületi tagoknak és a szakértőknek annak véleményezésére.

Vannak olyan települések, ahol a képviselőtestületek bizottságainak legalább egy héttel az adott ülésnap előtt kell tárgyalniuk a nem rendkívüli előterjesztéseket, amelyeket így majdnem két héttel korábban el kell készíteniük a hivataloknak. Ez a metódus azt a célt szolgálja, hogy a képviselők, illetve a munkájukat segítő civilek alaposan felkészülhessenek az előterjesztésekből, az abban lévő esetleges hibák korrigálására pedig szabályos javaslatokat tehessenek a testületi üléseken.

Hogy az építményadó esetében Szolnokon erre volt-e példa, a város honlapjáról nem deríthető ki. Mert ott nem találhatók meg sem a bizottsági ülések, sem a testületi ülések jegyzőkönyvei – vagy nagyon el vannak dugva -, illetve azt sem lehet kibogarászni, hogy választott képviselőink közül ki, hogyan szavazott.

Várható hatások

Pedig az előterjesztésből ki lehetett volna olvasni, hogy az építményadó kiterjesztésével bajok lesznek.

A hét oldalas előterjesztés utolsó lapján szereplő „Előzetes hatásvizsgálat” azt prognosztizálja, hogy a rendelet alkalmazásához sem a személyi, sem a szervezeti, sem a tárgyi és sem a pénzügyi feltételeken nem kell változtatni a városházán. Azaz a polgármesteri hivatal gördülékenyen meg fogja tudni oldani az adófizetési kötelezettség kiterjesztésével járó plusz feladatokat.

Talán nem esünk túlzásba, ha a városháza épületének környékén, illetve a netes fórumokon tapasztaltak alapján azt mondjuk, hogy a hatásvizsgálat alapvetően hibás következtetéseket vont le. Ez pedig csak úgy fordulhatott elő, ha az előterjesztők nem számoltak azzal, hogy a város mintegy húszezer ingatlanjának többségéről most először fognak adóbevallást készíteni – a lakók. Merthogy a bevallási kötelezettség nemcsak azokat terheli, akiknek 150 négyzetméternél nagyobb lakásuk és üdülőjük vagy garázsuk van, hanem egységesen, minden ingatlantulajdonost. Aki tehát az előterjesztés e részét elhitte – és megszavazta – az vagy naiv, vagy önmagával szemben sem őszinte, vagy nem gondolkodott.

A java

És a java még csak január 15. után jön. Egyrészt a hivatalnak fel kell dolgoznia egy halom olyan bevallást, amelyik idén nem hoz adóbevételt. Másrészt valahogy ki kell derítenie, hogy kik nem vallottak, illetve azoknak van-e adóköteles ingatlanjuk. Tegyük hozzá, hogy ezt a városháza csak a földhivatali adatok illetve a lakcím-nyilvántartás alapján tudja megtenni, ami eddig is rendelkezésére állt. Azaz már a bevallást is meg lehetett volna spórolni a lakosságnak.

És még a normális adatbázis előállítása után sem lesz vége a munkának, hiszen ha mindenkinek vallania kell, akkor mindenkinek határozatot is kell kapnia, azaz lehet szövegszerkeszteni, nyomtatni és postázni (tértivevénnyel). Majd pedig a fellebbezésekkel bíbelődni, amelyekkel csak akkor vitatkozhat érdemben a városháza, ha ismeri a földhivatali és a lakcím nyilvántartási adatokat. Nem lesz ez egy egyszerű adatbázis-kezelés!

És a pénz csak ezt követően fog csordogálni a város kasszájába. Hogy mennyi, arra vonatkozóan az előterjesztés készítői nem tippeltek. Márpedig, ha pénzről van szó, szerintem elsődleges a várható bevételek és a várható kiadások egyenlegének a megvonása. Persze akkor nem, ha lehet olyan előterjesztést készíteni, ami szinte semmi kiadással nem számol, mert akkor valóban minden befolyó forint plusz bevételnek tűnhet.

Gonoszság azt mondani, hogy esetünkben komoly tévedés történt?

A jövő

Az előterjesztés készítői szerint – akiknek személyéről semmit nem tudunk – az építményadó kiterjesztésének annyi hatása lesz a társadalomra, hogy növekszik a vállalkozók és az emberek adóterhe.

Addig nincs semmi baj, amíg egy ilyen mondatot valaki a közpénzen fenntartott szobájában, adókból fedezett fizetésért leírhat. Az már kissé problémás, hogy ezen nem ütközik meg egyetlen államilag finanszírozott egyetemen diplomát szerzett főnöke sem, sőt a gépezet akadálytalanul eljuttathat egy ilyen mondatot a városháza legmagasabb pontjáig. Az viszont már komoly baj, hogy ilyen mondattal, egy önmagát komolyan vevő város nyilvánosságra hozhat előterjesztést. Pecséttel és aláírással.

A növekvő adóteher ugyanis pénzügyi hatás. A társadalmi hatás ott kezdődik, hogy az adóforintot miből szorítja ki a polgár, illetve mit gondol és tesz az adófizetési kötelezettség teljesítése érdekében, illetve utána.

Például gondolkodik. Mondjuk az előterjesztés 2. oldalának következő mondatáról: „A következő év során… olyan szabályozást kell kialakítani, amely 2013. évtől többlet bevételt biztosít az Önkormányzatoknak a helyi adókból”. És arra jut, hogy a mostani bevallási cirkusz szolgálhatja azt a célt is, hogy a jövő évtől a 150 négyzetméternél kisebb ingatlanok is adózzanak. Hiszen az adatbázis Szolnok lakóinak jóvoltából még ebben az évben a városháza rendelkezésére áll majd.