Elöljáróban érdemes tisztázni, hogy a Szapáry és a Sütő út közötti telken nem felújítás történt, hanem egy új oktatási intézményt, játszóudvart, irodaházat és parkolót alakítottak ki. Csak sejtem, de nem értem, hogy néhol miért felújításról beszélnek, mikor ez a beruházás azzal kezdődött, hogy a nagyjából ötvenéves régi óvodaépületet, és a Sütő utcai oldalon a Koltói iskola egykori technika termét eldózerolták. Azaz létrehoztak egy hatalmas, egybefüggő, fejlesztési területet.

De nézzük az érem két oldalát! Kezdjük a fényesebbel!

Történelmi adósságot törleszt a város a Sütő és a Szapáry út közötti köz járhatóvá tételével. Ugyanis valamikor a szolnoki piactérről a Gatyaülepen és Sütő közön átvágva lehetett toronyiránt eljutni a város legnagyobb templomához. Szimbolikusnak is tekinthetjük, hogy ezt az utat a hatvanas években elzárták, a rendszerváltás után három évtizeddel pedig újra megnyitották. Csak remélni tudom, hogy az átjáró visszakaphat egy történelmi nevet is, így újra lehet Sütő köz a környéken. Sőt, álmodozom: talán zebra kerülhet egyszer a végéhez, hogy szabályosan lehessen átkelni az Óvoda utcába.

Azt is fontosnak tartom leszögezni, hogy, aki oktatási intézményt épít, az nem fát, hanem erdőt ültet, a jövőbe fektet. Miként azt is, hogy az elmúlt három évtized egyik legnagyobb pozitívumának tartom az oktatási intézményeink szisztematikus felújítását. Szerintem nevelő hatással van a gyerekekre az őket körülvevő igényes környezet. Ebből a szempontból a Szapáry úti óvoda – ami az épület Sütő utca felőli oldalán található -, illetve a hozzá kapcsolódó játszóudvar csillagos ötöst érdemel. Hozzátéve, hogy mindez nem helyszínfüggő, tehát hasonló minőséget bárhol létre lehetett volna hozni.

És akkor térjünk át az érem másik oldalára!

Az új komplexummal a legnagyobb baj, hogy Szolnok egyik legértékesebb telkén, azaz egy olyan helyen épült fel, ami hosszú távon bevételt és nem kiadást generálhatott volna a közös kasszánknak. Az óvodaigazgatóság – azaz hivatal – miatt kár volt feláldozni a családi ezüstöt. A Szapáry úton és városszerte is lehetett volna olyan ingatlant találni, ahol kényelmesen elférhetnének az íróasztalok. Legyünk őszinték! Egy szép óvoda is elfért volna máshol, már ha a demográfiai előrejelzések valóban indokolták egy újabb, belvárosi óvoda felhúzását. Azaz a város a lehető rosszabb gazda módjára sáfárkodott ezzel a rendkívül értékes telekkel.

És történelmi távlatokban sem sikerült gondolkodni. Pedig csak meg kellett volna állni a Szapáry út Baross utca felőli végén, és végignézni a páros oldalon. Feltűnhetett volna, hogy a Szapáry út fejlődése a XX. század elején megtorpant, amikor a hatalmas tűzfallal az új óvodára néző bérház után nem folytatódhatott a több emeletes, klasszikus bérházak építése. Azzal, hogy a város legdrágább telkének utcafrontjára felépült az egyemeletes irodasor, nagyjából újabb száz évre zárójelbe tettük a Szapáry út fejlődését. Egyben bizonyítottuk kishitűségünket, és kisstílű alkuk miatt odadobtuk a belváros fejlesztésének a lehetőségét.

Elpuskázva a belváros parkolási gondjainak a megoldását is.

Pedig Szolnok egyik legszebb teréről – Tiszai hajósok tere -, és a jobb sorsra érdemes Szapáry útról is eltűnhettek volna a parkoló autók. Miként a Tisza-part környékére koncentráló nagyrendezvényeinkre érkező autók elhelyezése is megoldható lett volna. Már, ha a döntnököknek sikerül néhány nyugati város példáját ellesni, ahol a belvárosokban ma már nincs mélygarázs nélküli beruházás. Főleg nincs közösségi forrásból. Gondoljanak bele, mekkora mélygarázs fért volna el itt, ami hosszabb távon még bevételt is termelt volna a városnak!

Lehetne az új óvoda Szapáry utcai oldalának külleméről is értekezni. De nehéz arról vitatkozni, hogy mi szép és mi ronda. A négy önálló házra hajazó, az emeleten apró ablakos, a XXI. században giccsesnek ható stukkókkal díszített homlokzat számomra nemcsak borzalmas, de óriási tévedés is.

Mikor sikerül végre felfogni, hogy nem lehet visszafelé haladni az időben? Nem díszleteket kellene építeni, hanem kreatívan gondolkodni a modern és a hagyományos összeegyeztetésén. Nem tudom, mit szólnának a döntnökök, ha holnaptól a XIX. század stílusában, korabeli szavakkal kellene kifejezni magukat.

Persze a fenti soroknak túl sok értelme nincs. Az új óvoda elkészült, elköltöttünk rá szabályosan egy jelentősebb uniós és városi pénzmennyiséget, nincs miért bárkin is bármit számon kérni. Az óvoda ott van, és ott is marad vagy száz évig. Az elpuskázott lehetőségek pedig szép lassan a múlt homályába vesznek. Mint azok a szavazatok, amelyekből ugyan a korábbinál több jött össze, csak éppen a teljes győzelemhez nem voltak elegendőek.