(Ez az írás 2013. március 21-én jelent meg először!)

A Nerfeld-palota a húszas évek végén, több kisebb, utcára nyíló üzletekkel bíró ház helyén épült fel. Nevét az építtetőjéről kapta, aki maga is ezen a helyen rendezte be első üzletét, tehát részben a saját telkén építkezett.

A korabeli visszaemlékezések szerint a palota alsó szintjén egy különösen elegáns üzletház működött, emeletein pedig bérlakások voltak. A második világháború után is megőrizte a ház ezeket a funkciókat, az a földszinten működött az Alföld áruház. Hogy miként lett ebből Centrum és Centrum-sarok, az számomra nem teljesen világos. Az egyébként küllemében nem túl szép vagy különös palotával annyi változás történt, hogy valamikor a hatvanas évek elején felkerült a tetejére az Állami Biztosító, hatalmas vasszerkezetre szerelt fényreklámja. Ami nem bizonyult jó ómennek, hiszen 1969. április 11-én az épület egy része kiégett.

Bizonyítékom nincs a dologra, de gyanítom, hogy ha az épülettel nem történik ez a tragédia, akkor se biztos, hogy még ma is állna, vagy éppen a hetvenes években is áruház működött volna a földszintjén. Egyszerűen amiatt, hogy az éppen 1969 nyarán elindított új belváros építés részeként akkor már tervezték a mai Centrum Áruházat, illetve a 4-es út miatt felrobbantott Madas-ház aljában lévő üzletek kiváltására 1973-ban felépült a Szapáry úti Sportbolt és a Népbank helyén kialakították a Sztár Áruházat. A Centrum sarok leégése persze kicsit összekuszálta a dolgokat, hiszen viszonylag gyorsan fel kellett húzni a piac melletti ideiglenes áruházat, amiben aztán étterem működött, ma pedig élelmiszerbolt található benn.

Már többször leírtam: ha a Nerfeld-palota valóban olyan súlyosan megsérült a nevezetes tűzben, hogy nem volt érdemes megmenteni, akkor a bontásával miért vártak évekig. Mert, mint Danka István fotói is bizonyítják, legkorábban 1976-ban kerülhetett sor a szanálásra, hiszen van olyan kép, amin már belakottan áll a Vízügyi székház, amit ugye 1975. április 4-ére adtak át. Tehát a város közepén, minimum hat évig állt egy életveszélyes épület. Avagy, nem is volt az annyira veszélyes, csak a nagy belváros átépítési nekibuzdulásban valaki kitalálta, hogy bontsák el, és a helyére épüljön valami új. Akár kicsit hasonló is lehet a történet, mint az egykori Nemzeti Szálló Hotel Pelikán ügyben, amikor az új szállót annak árán lehetett kijárni, hogy a XIX. század végén épültet használhatatlannak füllentette valaki. A különbség csak annyi, hogy a Nemzetit legalább nem dózerolták el.

Az is megérne majd egy külön dolgozatot, hogy micsoda tervek születtek a Nerfeld-palota és a Kossuth utca további három telkére. A csavart-dupla, húszon-emeletes toronyházról már írtam korábban. Danka István képei alapján azonban az is látható, hogy a környék házaihoz sokkal jobban passzoló tervek is készültek (lásd a mellékelt képen). Amiből aztán a ma látható Árkád született.

Danka István a megyei tervezővállalat fotósaként örökítette meg az egykori Nerfeld-palota bontását. Illetve több alkalommal is fényképezett az új ház építkezése közben. A képek tanúsága szerint ott volt az alapozásnál, a toronydaru beépítésénél, de a betonszerkezet felhúzásánál éppúgy, mint falazáskor. Dolgozott a helyszínen, a szomszédos házakból, de még a telken álló toronydaruból is. Összesen több mint száz kis nézőkép beszkennelt változatát kaptam meg tőle, amelyekből most csak néhányat tudok bemutatni.