Ez a feltételezhetően Szigeti Henrik által készített 111 éves fotó nemcsak azért érdekes, mert vadonatúj állapotában mutatja a Szapáry és a Baross utca torkolatából nagyjából 55 éve elbontott szecessziós banképületet, hanem mert talán az első szolnoki, nem műtermi kép, amin kerékpáros látható.

Ez lehetne ma a szolnoki cifrapalota, ha 111 évvel ezelőtt nem rossz helyre építik. Bár nevezhető-e rossz helynek az a telek, ahonnan egyszerre lehetett végigtekinteni Szolnok korzóján, a Szapáry úton, illetve a város főutcáján – a néhai Gorovén -, valamint piac- és főterén? Lenne-e ma olyan befektető, aki egy ilyen pompás telekre ne kezdene el építkezni, bízva abban, hogy az ideiglenes fennmaradási engedély harminc év alatt akár állandóra is változhat, avagy egyszerűen megfeledkeznek róla? Netán azért, mert valakinek eszébe jut, hogy az ország egyik főközlekedési útját, illetve Szolnok új lakó- és ipartelepét összekötő tengelyt talán mégsem a város közepén fogják átvezetni. Persze a történelem nem ismeri a „ha” szót, így ma már tényként kezelhetjük, hogy a Ságvári Endre út „kinyitásának” volt útjában a Kereskedelmi Bank szecessziós épülete, ami így is legalább negyedszázaddal élte túl ideiglenes fennmaradási engedélyét. Mindenesetre ne legyen kétségünk afelől, hogy Szolnok egyik legjobb kilátást biztosító helyiségei ennek az épületnek a sarkán voltak bő fél évszázadon keresztül.

Nem véletlen, hogy Szigeti Henrik is itt rendezte be fényképész műtermét, aminek köszönhetően több kép is készült azokból a bizonyos sarki ablakokból. Így nemcsak a Szapáry utca változásairól maradtak ránk felvételek, de ennek a háznak köszönhetjük, hogy a mai Árkád helyén még a Nerfeld-palota előtt álló, földszintes üzletekről is vannak fotók. Azt gondolom, hogy új műtermének helyet adó, frissen elkészül épületről is Szigeti készítette ezt az első felvételek egyikét, talán hálából, talán a reklám kedvéért, hiszen az ő neve is ott virított a homlokzaton.

Maga az épület egyébként egy modern, befektetési céllal felhúzott bérház volt. Utcafronttal rendelkező földszinti helyiségeiben üzletek, emeletén a Kereskedelmi Bank takarékpénztár irodái, felül pedig Szigeti mester kapott helyet. Ugyanakkor a főfrontra merőleges – a kép jobb szélén egy picit látszó – szárnyban lakások lehettek, azaz sokban hasonlított a mai, többfunkciós, iroda-üzlet-lakás kombinációjú, ám jóval nagyobb épületekre.

Talán még abban is, hogy követte a kor divatját, ami a XX. század hajnalán a szecesszió volt. Soha, egyetlen fotón sem láttam még ennyire tisztán és egységben ennek a háznak a díszes homlokzatát. Az ablakokat körülölelő minták és kiemelések, a második emeleten lévő virágdíszek, de még a tető íve és csúcsdíszei is annyira szépek, hogy leesik az állam. Az pedig, hogy az épületben található üzletek tulajdonosainak a neveit milyen cirádás betűkkel írták ki, nemcsak a mesterségbeli tudást, de a hosszabb távra tervezést, önmaguk komolyan vételét is tükrözi.

Az ezen képeslaphoz felhasznált fotónak azonban a házon és vitathatatlan szépségén kívül más érdekességei is vannak. Mégpedig az előtte, az utcán ácsorgó emberek. Akik minden bizonnyal nem azért néznek a kamerába, mert Szigeti füttyentet, inkább amiatt, hogy 1907 körül még érdekes látvány lehetett egy méretes fotómasina az utcán. Ami miatt esélytelen volt olyan képet készíteni, amin vagy nincsenek emberek, vagy nem a fotóst bámulják.

Ha jól számolom, legalább kilenc ember ácsorgott a Kereskedelmi Bank előtt, nem sokkal annak elkészülte után. Bal oldalon, a ház bejárata előtt, a nagyobbacska fa árnyékában három felnőtt várakozik. Tőlük jobbra azonban csak gyerekek, akik közül az első egészen érdekes, ám egyértelmű testtartásban látható. Nem látszik jól, de a lábak és a kezek állása alapján biztosak lehetünk abban, hogy egy bicikliző, kalapos kisfiút látunk, aki egy olyan járművön ül, aminek még az első kereke volt a nagyobb és a hajtott. Lehet, hogy tévedek, de jelen tudásom szerint ez a legkorábbi olyan szolnoki fotó, ami nem műteremben készült, és kerékpáros látható rajta. Kár, hogy soha nem fogjuk megtudni, ki lehetett az a kisfiú.

Akitől szintén jobbra, további öt gyereket látunk. Az első kettőt a facsemete kitakarja, viszont a többiek jól láthatóak, ezért érdemes róluk is szót ejteni. Nem tudom eldönteni, hogy mi lehet az első kislány fején. Jellegzetes kalapot visel, avagy nemcsak a kezében, de a fején is visz valamit? A második, fejkendős kislány viszont jól mutatja, hogy bő száz évvel ezelőtt még nem nagyon létezett gyermekdivat, a legtöbb kiskorú nagyjából ugyanúgy öltözködött, mint a szülei. És többségük ugyanúgy dolgozott is, főleg, ha a kimaradt az iskolából. Miként látjuk a jobb szélen mezítláb álló, vállán, rúdon két vödröt tartó fiút. Akiről csak azt nem tudjuk eldönteni, hogy a Tiszára vagy a Kossuth téri artézi kúthoz indult-e vízért.