2025.08.27. (szerda)

Elszállt, de maradt

Elszállt, de maradt

Dátum:

Nem biztos, hogy ez a Szolnokról valaha készült legrondább képeslap, de hogy a top 10-ben benne van, az biztos. Nemcsak az ábrázolt épület, de a sivárságot árasztó rengeteg beton és a kép élettelen színei miatt is. Ettől persze még ez is a város múltja (Jelene, jövője?).

Nem biztos, hogy ez a Szolnokról valaha készült legrondább képeslap, de hogy a top 10-ben benne van, az biztos. Nemcsak az ábrázolt épület, de a sivárságot árasztó rengeteg beton és a kép élettelen színei miatt is. Ettől persze még ez is a város múltja (Jelene, jövője?).

Ezt a képeslapot 1978 nyarán adták fel Szolnokon, és a két sorból valamint a címzésből úgy tűnik, hogy egy itt nyaraló kislány küldte haza, mezőtúri barátnőjének. Sajnos sem az írott szöveg, sem a képeslap hátoldalára rányomott információk nem árulnak el ennél többet a levelezőről vagy a fotóról. (Bezzeg az ötven-hatvan évvel korábbi lapok!) Viszont, talán nem tévedek nagyot, ha azt mondom, ez a képeslap – ami viszonylag nagy példányszámban kerülhetett forgalomba – néhány évvel a feladása előtt készült.

Persze, lehet, hogy tévedek, hiszen a Hotel Pelikánon kívül alig látszik más a fotón. A datálást így csak a kép jobb oldalán, a mai Hild téren álló fa segítheti. Szerintem az az 1979-ben átadott Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ (ma ANKK) építésének kezdetén tűnt el onnan, azaz nagyjából 1976-77 körül. Ám még ennél is pár évvel korábban szanálhatták a bal oldali betonlejtő alatt kikandikáló, sejtésem szerint a valamikor Jászkürt utca 4. szám alatti házat. Így a magam részéről azt saccolom, hogy az ehhez a képeslaphoz használt fotónak legalább 1974 vagy 1975 nyarán kellett készülni.

Körülbelül a Hotel Pelikán fénykorának kezdetén. Ami a hetvenes évek elejére esik, és nagyjából másfél évtizedig tartott. Addig, amíg a Szovjetunió kiváltságos turistái itt élvezhették a relatív Nyugat hívságait. Amíg a környékbeli szövetkezetek itt rendezték zárszámadásaikat, a különböző szervezeteke báljaikat, és sok ifjú pár a Tisza Szálló alternatívájaként sok lagzit is ide hozott. Nem tudom, milyen kihasználtsággal működhetett ez a szálloda, de hogy a nagyjából 120 szobát 240 vendég soha nem tölthette meg, az szinte biztos.

Amint az is, hogy ennek a betontömbnek esett áldozatul a Szapáry úti Nemzeti Szálló, hogy immár lassan húsz éve két üresen álló hotelünk legyen.

El nem tudom képzelni, mi lesz az egykori Hotel Pelikán a sorsa. (Aminek legmaradandóbb értéke talán az egykori logója!) Konferenciaterem, fürdőkomplexum nélkül egy ekkora szálloda életképtelen. Üzleteket nem lehet benne nyitni, lakásoknak alkalmatlan, kollégium meg akkor lehetne belőle, ha lenne elég diák a szolnoki főiskolán. Lebontani pedig talán többe kerülne, mint évtizedeken keresztül üresen nézegetni. Persze ha belegondolok, még mindig jobban jártunk, mint a pécsiek, Európa legmagasabb lakatlan lakóházával, ami szintén hosszú évek óta magasodik a városuk fölé.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Nosztalgikus kép?

Nem vagyok benne biztos, de gyanítom, hogy ez a kép már akkor sem volt valósághű, amikor 1990 nyarán az unokatesómmal postára adtuk. Igazából nem is ezért, hanem amiatt vettem most elő, mert az Aba-Novákot se láthatjuk már többé ebből a szögből.

Emelkedő Szabadság terünk

Még néhány évtized és a Szabadság téri házak első emeletéig fog érni az út szintje? Merthogy ezen a minimum fél évszázaddal ezelőtt készült fotón még nagyjából fél méterrel lentebb jártak az autók, mint ma. Arról nem is beszélve, hogy a huszadik század elején a járda és a közút egy szintben volt.

Munka a korzón

A huszadik század első évtizedének valamelyik napján komoly útkarbantartási munkák zajlottak Szolnok korzóján. A serénykedést valaki megörökítette, hogy aztán egy 1911-ben postára adott képeslap halhatatlanná tegye.

A mellékutca miatt

A XX. század első másfél évtizedében készült képeslapot újévi üdvözletként küldték Szolnokról Segesvárra. Mivel németül íródott, lehet, hogy egy itt szolgáló szász katona postázta 1915. január elsején. Számomra azonban érdekesebb a megörökített mellékutca miatt.