Érdekes lenne megtudni, hogy ez a szerintem az első világháború előtt készült képeslap, amit csak 1928-ban küldtek Szolnokról Münchenbe, miként élte túl a XX. századot és keveredett vissza a városba. Hogy olyasmit mutasson, ami már régóta nincs.

A képeslaphoz felhasznált fotó középpontjában a Gorove utca 29. és 31. számú házak láthatók. A fotós pedig a Szapáry utca 2. szám előtt, a még földszintes Nerfeld-féle üzletnél állhatott, és nemcsak az 1909-ben épített szecessziós „bankpalotát” örökítette meg, de egy picit a Rigó és a Hubay Ferenc utcákat, illetve a századelő szolnoki kereskedelmének egy részletét is.

Egyértelmű, hogy a kép leginkább a Kereskedelmi Bank épületét akarta megmutatni. Ám mielőtt ismét belemennénk abba, hogy milyen szép volt ez a ház, és kár volt elbontani, had emlékeztessek valamire. Az építtetők már 1909-ben is csak azzal a kikötéssel kaptak engedélyt, hogy a ház csak 30 évig állhat, mivel az akkori városvezetők is tudták, hogy a Szapáry út folytatása ezen a telken keresztül fog haladni. Az más kérdés, hogy a három évtized lejártakor a városnak nem a banképület elbontása volt a legnagyobb problémája, és mint korábban írtam, erre a Rákosi-korszaknak sem volt már ideje, így az csak bő negyedszázaddal később történhetett meg. A telek bal szélén ma az egykori pártház fehér épülete áll.

A szecessziós épületen kívül is van mit nézni vagy észrevenni ezen a képeslapon. Például az üzletek feliratait. A bank alatt működött ugyanis Gömöri József bútorraktára – feltételezhetően bútor üzlete -, mellette pedig Urbán Mihály férfi szabósága. Mivel a Kereskedelmi Bank felirat mellett e két üzlet tulajdonosának a neve is stukkó-szerűen került a homlokzatra, két dolgot feltételezhetünk. Egyrészt, jól menő kereskedők lehettek, másrészt már a ház építésekor tudhatták, hogy itt lesz az üzletük.

Rajtuk kívül egy magyar-francia biztosító és egy ingatlan forgalmazó volt a 29-es számú házban. Illetve a ház sarkán továbbá a bejárat és a szabóság portálja között is látható egy „Grand” reklám, amit nem igazán tudok kivenni. Feltételezem, hogy esetleg a házban működő nagykereskedőre utalhatnak ezek a táblák.

Csak megjegyzem, hogy az épületről ismert egy jó 15-20 évvel későbbi fotó, amikor ezek a feliratok már nincsenek az alaposan lecsupaszított homlokzaton.

De visszatérve az ezen írás tárgyát képező laphoz, érdemes a 31-es számú, egyszintes, emeletén három ablakos házra és az előtte parkoló kocsira is egy pillantást venni. A portál felett jól kivehető a Dusek Ferencz felirat, az a bizonyos kocsi pedig egyértelművé teszi, mivel is foglalkozott az üzlet tulajdonosa. Dr. Scheftsik György Szolnokról szóló, 1935-ben megjelent könyvében említi az 1916-ban – tehát feltételezésem szerint a kép készítése után – elhunyt Dusek Ferenczet, aki eredetileg asztalos volt, ám 1880 körül megalapította temetkezési vállalatát. Amit halála után özvegye, Hruska Etel és fia, Dusek Béla vittek tovább. Ha jól tudom, olyan sikeresen, hogy ezen a helyen még az ötvenes évek végén is temetkezési vállalat működött.

Három dologra még mindenképp szeretném felhívni a kép kapcsán a figyelmüket. Az egyik a bank épülettől jobbra futó utcában lévő földszintes ház oromzatán lévő reklámra, ami arra utal, hogy a Hubay Ferenc utcában valaki varrógépekkel foglalkozott jó száz évvel ezelőtt. A másik a Gorove utca felől érkező kézikocsis hordár, aki két hatalmas ládát tolva lehetett része a korabeli áruszállításnak. A harmadik pedig a képeslap jobb szélén lévő vas villanyoszlop, amihez hasonló itt-ott még ma is felbukkan a városban.