2025.08.27. (szerda)

Főpostán maradó üdvözlet

Főpostán maradó üdvözlet

Dátum:

Így nézett ki Szolnok főterének déli oldala a XIX. század utolsó pillanataiban. Amikor már biztosan nem ?Piacztér? volt a neve, hiszen még azelőtt átkeresztelték Kossuth Lajosra, hogy a városban elindult az áramszolgáltatás. Márpedig ezen a képen ott sorakoznak a villanypóznák is.

Így nézett ki Szolnok főterének déli oldala a XIX. század utolsó pillanataiban. Amikor már biztosan nem „Piacztér” volt a neve, hiszen még azelőtt átkeresztelték Kossuth Lajosra, hogy a városban elindult az áramszolgáltatás. Márpedig ezen a képen ott sorakoznak a villanypóznák is.

Hogy ki küldte „számos üdvözletét” Szolnokról 1900. október 25-én, sajnos nem tudom kisilabizálni: talán István vagy Imre, vagy Irén. Az biztos, hogy a korabeli szabályokat nem akarta nagyon megsérteni, ezért a nevével együtt csak három szót biggyesztett az anziksz képes oldalára, a hátlapra pedig csupán a címzés került. Ez ugyanis még egy úgynevezett hosszú címzéses képeslap, azaz a szöveges oldalára kizárólag a bélyeg, a pecsét és a cím kerülhetett. Igaz, ez utóbbi, a mából nézve elég érdekes, hiszen az Ilosfalvy – ha jól olvasom – Gyuláné önagyságának szóló képeslapot Budapestre, a főpostára címezte az ismeretlen. Amiből nem feltétlenül következik az, hogy a címzett a főváros legfontosabb postahivatalát vezető nagyságos úr felesége lett volna. Sokkal valószínűbb, hogy önagysága személyesen sétált el a budapesti főpostára, és vette ott át a neki címzett képeslapot. Nagyon érdekelne, hogy a lap érkezéséről egyébként honnan szerzett tudomást – eleve várta, naponta érdeklődött? -, és miként igazolta magát – fényképes igazolvány még nem létezett – a képeslapot őrző postatisztnél.

Szolnokról nézve persze sokkal érdekesebb a lap képes oldala, hiszen az a XIX. század utolsó pillanatait őrizte meg. A korabeli fotós, az ekkor már álló Steiner-féle ház mellől – azaz a mai rendezvénytér keleti végéből – készítette a felvételt. Mivel a lapon semmiféle, a kiadóra vonatkozó felirat nincs, szerintem biztosak lehetünk abban, hogy nem Szigeti Henrik munkájával van dolgunk, hiszen ő, 1900 körül már minden képeslapját ellátta valamiféle reklámmal felérő cégjelzéssel. A hibás utcanév miatt pedig megkockáztatom, nem szolnoki kiadású a lap. Nehezen lenne ugyanis hihető egy helyi vállalkozóról, hogy közel egy évtizeddel a Kossuthról való elnevezés után még a „Piacztér” kifejezést merte volna használni. Vagy, ha igen, akkor sörrel is koccintott.

A kép középpontjában, az ekkor már legalább másfél évtizede álló Városháza látható. Aminek földszintjén ott sorakoztak azok az üzletek, amelyek bérleti díjából az építkezés költségét fedezték. Ezen üzletek valamelyikének a reklámja lehet az a tábla, ami a hozzánk közelebb eső, emeleti ablaksor alatt lóg. Nem véletlen, hogy az oda kerülhetett, hisz a korabeli Kossuth teret körben, üzletek szegélyezték, amelyek közül nem lehetett könnyű kitűnni. A Városháza mellett, ott ahol ma a 77 lakásos társasház alatti gyógyszertárat találjuk, két földszintes épületben legalább négy bolt sorakozott egymás mellett. Mint látható, földig érő portálokkal és cégérekkel. Amik hozzátartozhattak a békebeli város hangulatához.

Ezen a minimum 116 éves felvételen – ami legkorábban 1900 nyarán készülhetett – nemcsak a korabeli üzletek és a korzózók őrződtek meg, hanem a város XIX. századi közszolgáltatásai is. Mint látható, ekkor már nemcsak járda vezetett végig az üzletek előtt – nem volt ez mindenütt így a belvárosban sem -, de gondozott fák, sőt a fákat védő kerékvetők is voltak a főutcán. Talán nem az egész utca, de legalább a közepe kövezett volt, és már a villanyvezeték is ott futott a házak előtt. A szállítást és a nem gyalogos közlekedést természetesen lovakkal oldották meg, így a konflisok is nagyjából ugyanott parkoltak, ahol még öt-hat évtizeddel később is.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Czehországba Szolnokról

Ennek a szolnoki lapnak a postára adója több okból sem járhatott a képen látható épületben. Egyrészt nem szabad akaratából tartózkodhatott a városban, másrészt nem beszélte a nyelvünket, harmadrészt pedig akkoriban elég ritkán játszottak a szolnoki színházban. Művelt ember lehetett.

Nem Alpok! Szolnok

Az Alpokra, esetleg az otthonára emlékeztette ez a kép azt a katonát, aki az első világháború második évében Szolnokról a Monarchia nyugati végébe küldte ezt a lapot. Ha nem lenne a kép fölött felirat, bennünket is megtévesztene, hogy több mint száz éve hol is állt ez az alpesi stílusú ház.

Szolnoki dugó anno

Hétköznap a Beloiannisz út és a Ságvári körút kereszteződésénél valamikor a nyolcvanas évek elején. Használható a gyalogos aluljáró, csak a kiválasztottak parkolhatnak a pártház előtt, és a Sütő utca sarkán sem áll még a bankszékház. Mert akkor Szolnokon is szocializmus honolt.

Idegenforgalmi emlék

Elsőre semmi különös nincs ezen az 1980 körül készült felvételen, hiszen ?csak? a szolnoki Tisza szállót ábrázolja. Persze látszik a színház régi épülete is, meg a szocialista autóipar pár remeke, no meg a jobb szélen egy autóbusz. A kor idegenforgalmának fontos kiszolgálója.