Ott, ahol a második világháború vége óta az első világháború hőseinek szolnoki emlékműve – közismert nevén a meztelen szobor – áll, ezen 1935 karácsonyán postára adott képeslap tanúsága szerint még díszes szökőkút volt nyolc évtizeddel ezelőtt. Persze, még az Erzsébet királyné téren.

E Budapestre küldött szolnoki képeslap feladásakor a helyi izraelita templom már 36 éve állt a Szapáry út végén, tulajdonképpen a Szent Ferenc – később Koltói Anna, jelenleg Templom – utca 2. szám alatt. A mai Szolnoki Galériát az akkori Erzsébet királyné tér – jelenleg Tiszai hajósok tere – felől örökítette meg az ismeretlen fotós, így ha pontosak akarunk lenni, azt mondhatjuk, a templom Szigony utcai oldalát látjuk a képen. Merthogy a kép bal oldalán lévő két ház a hetvenes években teljesen eltűnt Szigony utca két oldalán állt, nagyjából a mai Pálfy hátsó traktusának és udvarának a helyén. A hozzánk közelebb eső épületben pedig az állami rendőrség működött.

Mindezeket eddig is tudtam. Az azonban csak erről a képeslapról derült ki számomra, hogy Szigony utca és a Ferenc József rakpart között lévő téren – ami tehát jóval kisebb volt, mint a jelenlegi – egy szoborral díszített szökőkút is állt. Ugyan a város 1937-ben kiadott térképe jelöl valami kis köralaprajzú, két oldalról kerülhető részt a parkos téren, de arról nem volt egyértelmű, hogy az egy szökőkút lenne.

Nehéz kivenni, hogy a kőhalom tetején milyen figura állhatott, de méretéből és alakjából ítélve valamiféle puttónak vagy angyalkának tippelem. Hogy a víz honnan érkezhetett a medencébe, az sajnos nem derül ki erről a nyári képeslapról – minden növény dús és üde -, így az sem kizárt, hogy mire a felvétel készült, már nem is működött a kút. Aminek a későbbi sorsa is ismeretlen. Talán van még olyan, aki tudja, hogy a háborúban semmisült meg, esetleg korábban, vagy csak 1945 tavaszán, amikor a Hősök – akkor még Tisza István – térről (az SZTK elől) áthelyezték ide a világháborús emlékművet.

A felvétel további érdekessége a zsinagógát körbevevő, kő lábazaton álló kerítés, ami mögött talán ugyancsak gazdag növényzet lehetett. Ezen a képen ugyan nem látszik, de más lapok alapján biztosak lehetünk benne, hogy a fotózás idején még azok a vaselemek alkották a kerítést, amelyekből jó pár megmaradt példány ma a Művésztelep körül látható.

És, ha már érdekességek! Nem hagyható említés nélkül a bal szélen látható pad sem. Elsősorban a formája, azaz a kőből öntött könyöklő rész miatt. Ma már sehol sem találni hasonlót. Másodsorban meg annak okán, hogy ez a kép és ez a pad is bizonyítja, hogy a betonból öntött tartópillérekből és a közéjük rakott fa ülő- és háttámlából álló közterületi bútorok nem a szocializmus találmányai. Léteztek már a korábban is, igaz kicsit más – talán igényesebb – kivitelben.

Az 1935. december 24-én Budapestre küldött lapot egyébként Gyuri és Laci küldte Misi nevű barátjuknak. Akinek nemcsak karácsonyi és újévi jókívánságokat továbbítottak ezzel a nyári lappal, de beszámoltak a fővárosban tett színházlátogatásukról – az Úr katonáit látták -, illetve, hogy Szolnokon pár nappal korábban már lehetett korcsolyázni is. Na meg valami vizsgáról, ami mindkét fiatalembernek 2/3-ra sikerült.