2025.08.27. (szerda)

Jenei: Volt egyszer egy rádió

Jenei: Volt egyszer egy rádió

Dátum:

Már nincs. Csak a rozsdásodó kis- és a lelakatolt nagykapu, az egykor gondozott, mára elhanyagolt kert, s mögötte a csupasz épület, bezárva, árván. Ami a néhány évvel ezelőtti nagy leletmentések után maradt, azt állítólag konténerekbe dobálták, elszállították. A kerítésen molinó: bérbeadó.

Rádiónak épült hatvan éve. Állították, később cáfolták, hogy Kádár innen mondta azt a sorsfordító beszédet ötvenhatban. Szólt a rádió évtizedeken át, ahogy lehetett, ahogyan kellet. Kitűnő riportereket nevelt az itteni stúdió, akik később a Magyar Rádió adásaiból vagy a tévéből lettek országosan ismertek. És olyanokat is „nevelt”, akikről azt mondom, kár, hogy ismertek lettek. Újságíróként dolgozva régen is meg-megfordultam egyik-másik kollegánál a stúdióban, s csodáltam, ahogy a hangszalagokkal bűvészkednek a vágógépeken, amelyeken milliónyi gombbal lehetett szabályozni, ki tudja már, mi mindent.

Engem Szőke Gyuri hívott a rádióhoz, amikor még a Jászkun Krónikánál dolgoztam. Hogy írjak jegyzeteket. De elijesztett a sok technika, nem akartam megtanulni a riportermagnók és a vágógépek bonyolultnak tűnő kezelését. Aztán mégis megtanultam. Előbb csak jegyzeteket írtam és olvastam be, azután amikor az írott sajtóból kezdtem kikopni, illetve egészen pontosan: az kopott ki alólam, riportokat is csináltam, később műsort vezettem. Rájöttem, hogy a csomó gomb meg potméter közül elég néhányat használni.

Mindig tudtam, az igazi terepem a nyomtatott sajtó, s hogy nem vagyok rádiósalkat, de azért nem én voltam a legkutyaütőbb. A jegyzeteim működtek, ontottam is őket, s bár akadtak, akik a mikrofont kecsesebben, lazábban tartották, közülük néhányan nemhogy visszakérdezni nem tudtak, de a világra kérdéseket fogalmazni sem. Pedig a kérdés nagyon fontos. Még csak nem is kell túl sok, hogy az ember elboldoguljon egy szerkesztőségben. Mert másoknak meg mások a kérdéseik, s a riportalanyok is mindig mások, úgyhogy egy jó stúdió műsoraiból szépen kikerekedhet a lényeg.

A szolnoki szerkesztőség nagyüzem volt fénykorában, sokan dolgoztak ott, akik tehetséggel, tisztességgel nemcsak hallgathatóvá, de hallgatottá, érdekessé is tették a rádiót. A rádiót, amiből nemcsak zene ömlött (nincs nekem a zenecsatornákkal semmi bajom, csak azok másról szólnak), hanem „emberi hang” is hallatszott: emberi helyzetek, esendőségek, örömök tárháza is volt. Belefért a mi kis világunk. Belehelyezve a nagyba. A helyi stúdió adása a Kossuth műsorfolyamába.

Aki a szolnoki rádiót hallgatta, az a helyi hírekről, történetekről, érdekességekről is tudott, de mert a nap meghatározott időpontjaiban az országos adást szólt ezen a hullámhosszon, a nagy egészről is hírt kapott.

S ha hamisan szólt a hangunk, rögvest érkezett a visszajelzés.

A szerkesztőséget, a többi vidéki stúdióval együtt a Magyar Rádió döntéshozói hosszú évek alatt meggyöngítették, megszüntették. Mintha a mi kis (vidéki) történeteink többé nem lennének fontosak. (Pedig hát a csöppben a tenger is megmutatkozik.) Marad nekünk a kocsma, a piac, a baráti társaságok információs közege. Meg az internet, a blogok. Örülhetnék, nem kell gombokat, potmétereket tekergetni, nyomogatni, húzogatni, nem kell görcsösen tartanom a mikrofont, lámpalázzal küzdenem élőműsorokban.

Mégis szomorú, bosszantó, érthetetlen (vagy nagyon is érthető), hogy az értéket képviselő szolnoki stúdió végleg bezárt.

Jenei Gyula

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Jenei: Toronysisak

Katolikusnak kereszteltek, népszámláláskor mégsem vallom magam felekezethez tartozónak. De azért templomban vagy templomok környékén kicsit sűrűbbnek érzem a levegőt.

Csabai

MÁV altiszti lakóház tervrajzai, fényképei. Szolnokon is járhatnánk, a Mártírok úti egykori vasutas házaknál. Ez azonban Békéscsaba. Az általam rendszeresen olvasott Csabai házak blogon bukkantam rájuk. Ami jó alkalom volt arra is, hogy kiderítsem, ki készíti ezt a remek "társlapot".

Másoktól ellesni

Szolnokról Nyíregyháza remek egynapos program. Autóval, vonattal nagyjából ugyanannyi, és ha délelőtt túl vagyunk a belvároson, esetleg benéztünk a helyi múzeumba, akkor a délután, Sóstón könnyen elrepül. Sőt még dönteni is kell: állatkert vagy skanzen. Pár dolgot irigylek.

Csoda Szolnokon

Negyedszázada játszottak utoljára Schwajda darabot Szolnokon. Úgyhogy már azt is egy kisebbfajta csodának tekinthetjük, hogy a színházépítő, és annak idején valóban színházat teremtő drámaíró, rendező, direktor műve a Szigligeti színpadára kerülhetett. Egyetlen estére, román nyelven.