– A két világháború között rendezett művésztelepi gardenpartyk jelentik a fesztivál gyökereit. De mintha az ARTjáró már hosszabb múltra tekintene vissza az elődjénél.

– Valóban, az ARTjáróval a két világháború között rendezett gardenpartykra emlékezünk. Az talán nem volt minden évben, így tényleg előfordulhat, hogy ARTjáróból már többet rendeztünk. A Szolnoki Művésztelep gardenpartyjai annak idején komoly figyelmet kaptak az országos sajtóban, rangos közéleti eseménynek számítottak, csak meghívóval lehetett belépni, és kiváló alkalmak voltak arra is, hogy a művészek és a mecénások találkozzanak. Az ARTjárót persze kicsit átformáltuk, a mai időkhöz igazított, teljesen nyitott rendezvény lett. Egy fontos hagyományból viszont nem engedtünk: művészeti szempontból magas színvonalú fesztivált csinálunk. Ami abban különbözik a többi fesztiváltól, hogy itt valamennyi produkciót a helyszínhez igazítanak.

– A művészek és a mecénások találkozási lehetősége azért megmaradt?

– Benne van a levegőben, de sem közvetlenül, sem kimondva nem ez a célja a rendezvénynek. Az ARTjáró továbbra is a Szolnoki Művésztelep egyfajta ajándéka a város kultúrát kedvelő közönségének.

– Mekkora ez a közönség? Mit lehet tudni a látogatottságról?

– Mivel az ARTjáró ingyenes és felméréseket sem szoktunk végezni, csa