Sok mindent nem értek. Saját nyomoromat ventilálom itt.

Hazánk pár éve már nem a leggazdagabb emberének irányítása alatt álló legnagyobb bankunktól levelet kaptam, hogy mint tásasházunk közösképviselője a pénzmosás és terrorizmus finanszírozás megelőzése érdekében – jogszabályra hivatkozva – essek át ügyfél-átvilágításon, mert különben korlátozzák a náluk vezetett számla forgalmát. Az éppen 17 éve nem érdekli őket, hogy ezt a számlát milyen telefonszámhoz kapcsolódóan, milyen webes felületen keresztül, miért is kezelem, nekik eddig és általában csak az volt a fontos, hogy a számlavezetés meg az utalások után szedhető díjakat beszedjék. Bő másfél évtizede persze tudják, hogy ki vagyok, látják, hogy ezen a számlán milyen pénzek mozognak, és ha csak a gáz, villany vagy szemétszállítás szolgáltatója nem lett terrorista vagy pénzmosó, nem nagyon történik ezen a számlán semmi törvénybe ütköző. Ám van egy jogszabály, amit idióta módon is lehet betartani – azaz ugráltatni az ügyfelet, akiből élünk –, meg lehetne ügyfélbarát módon teljesíteni is. Igaz, akkor nem rabolnának el órákat az életemből, és sokaknak munkája sem lenne a hatalmas banknál.

A 21. századból eltelt 26 év. És ez a bank, amelyre a pénzemet bízom, 17 éve, mióta először leadtuk a társasház minden papírját, nem jutott el odáig, hogy a nála lévő okmányokat digitalizálja. Nem. Mindent újra és újra be kell mutatni, mindenféle jelenléti íveket, határozatokat követel, mert neki egyszerűbb az alattvalót ugráltatni és dolgoztatni, mint a saját problémáját megoldani. Van egy bank, az országban a legnagyobb, ahol 2026-ban még szemrebbenés nélkül ki merik mondani, hogy a régi papírok valami irattárban vannak, és ahhoz nem férnek hozzá, ezért az ügyfél köteles újra bemutatni. Hát hol élünk? Mikor kezdődött ennél a banknál a digitalizáció? Vagy Cs-né Semmirekellő Lujza még mindig kézzel, grafit ceruzával, kockáslapon könyvel? Meg is lepődnék évi több tízezer forint zsebre rakása után, ha netán egy olyan email érkezne tőlük, hogy „jelenleg nálunk lévő dokumentumok alapján, ön ez és ez, ezt a céget/bármit képvisel, ha ebben nincs változás, büntetőjogi felelősségében nyomja meg a zöld gombot, ha bármi változás van, elektronikusan küldje be, és maradunk tisztelettel”. Á, a magyar alattvaló ügyfél arra van, hogy az idejét a hivatalt játszó, a szibériai erdőkben kiképzett szolgáltatóknál csessze el.

Levelet kaptam a vízszolgáltatómtól, akit nem én választottam, mert választani nem lehet. Jelezték, hogy a vízórám hitelessége lejárt, cseréltessem ki, különben megszűnik a szolgáltatás. (Mehetek máshoz?) Rendben. Felhívom a szolnoki illetékességű cég megadott számát, hogy nosza, jöjjenek, cseréljenek. Nem úgy van az. Akkor jönnek ki, ha előbb befizetem a 37.440 forintot a cserére. Az ő általuk hitelesített, az ő érdekeiket szolgáló mérőóra cseréjét én fizessem ki. Ez olyan, mintha a benzinkúton, az üzemanyag számla mellé néha kapnék egy kútfej-csere és karbantartási számlát. Vagy a Magyar Postás időnként a bringacserét- és karbantartást fizettetne ki velem, és meg is fenyegetne, hogy különben nem jön a postás. De hosszan sorolhatnám a hülye példákat. Miközben jön a gázos cég is, hogy az ő órájukat is ki kellene cserélni, és amikor rákérdezek, hogy az nekem mennyibe fog fájni, mosolyognak, hogy ingyen van. Nesze neked közműszabályozás.

De a legszebb nem is ez a vízóracserében. Ugye csak akkor adnak időpontot, ha a nem kevés pénzt előre befizetem. Nincs mit tenni. Jeleztem telefonon az ügyintézőnek, hogy – miként a piaci szektorban megszoktam – küldjenek egy díjbekérőt, amin szerepel, hogy kinek, milyen számlaszámra, milyen jogcímen és mennyit fizessek be. Ááá! Két Magyarország létezik. A vízműves cég ilyet nem állít ki, a hölgy telefonon lediktált egy számlaszámot, hogy a fogyasztói számom kíséretében oda utaljam el a nem kevés pénzt. De könyörgöm, hogyan számol el a NAV felé a bankszámlájára beérkezett pénzzel? Mi alapján érkezett hozzá egy utalás, és azt mi alapján könyveli le a naprakész nyilvántartásában? Miként ad róla számlát/elismervényt/sajtpapírt a befizetőnek? Gügye, szabálykövető magyar vállalkozóként meg nem mernék kockáztatnék ilyesmit. A monopolhelyzetben lévő vízmű viszont megteheti, mert mi van, ha megbünteti a NAV vagy bezárja valami hatóság? Nem lesz víz. Azaz ügyfélnek hazudott alattvaló ne ugrálj, ne pofázz, tedd, amit mondunk!

Zárásként pedig csak annyit. Téved, aki azt gondolja, hogy ezek a rendszerek valami láthatatlan, felső hatalom miatt működnek így, az unió, a kormány, a nagypolitika, a pártok, a politikusok miatt vagyunk pondrónak nézett alattvalók, és nem kedves ügyfelek! Nem, egymást semmibe vevő alattvalótársaim! Nem. Ezek a rendszerek azért működnek így, mert aki ma a bankban szívat, az holnap a vízügynél van a lószerszám rosszabb végén, és fordítva. Megszakíthatatlan, magyar átok. Pedig csak egyszer kellene kidobni a száraz kenyeret… De ezt ezer éve nem értjük. És élünk alávaló alattvalóként.