2025.08.27. (szerda)

Két szökőkút kapcsán

Két szökőkút kapcsán

Dátum:

A Verseghy parkból nagyjából ötven éve eltűnt második békás szökőkútról szóló cikkre sokan reagáltak. Zombory Lajosról is szó került, ezeket idézzük.

B. István: A jelenlegi békás szökőkutat Zombory Lajos festőművész tervezte, azt hogy ez az eredeti vagy sem, nem tudom, mint azt sem hogy volt egy másik békás szökőkút.

 

Pogány Gábor Benő: Tudomásom szerint az egész parkot Zombory Lajos tervezte.

 

Kósa Károly: Szolnok város képviselőtestülete már 1911-ben pályázatot írt ki a Tisza-part rendezésére. Érkezett is több pályamunka, Kludik Gyula polgármester ezután mégis felkérte Zombory Lajost, és a festőművész „mutatta be az általa pályázaton kívül készített és elismerésben részesült alternatív terveket, melyek bemutatásáért és a közérdekű ügy iránti önzetlen érdeklődéséért a jeles festőművésznek a bizottság köszönetét fejezte ki.”

1925-ben is készített egy tervezetet (lásd lentebb), mégsem ez valósult meg. A Megyeháza hátsó homlokzatának átalakítására is készített tervet, de ott sem az valósult meg.

 

Zombory Lajos (Szeged, 1867. január 9. – Szolnok 1933. november 18.) Pályáját építési rajzolóként kezdte, évekig Lechner Ödön irodájában dolgozott. A budapesti Mintarajziskolában, Benczúr mesteriskolájában, majd Münchenben, Zügelnél tanult, 1898 és 1902 között. Szolnokon telepedett le, ahol idővel a Művésztelep egyik vezető mestere lett. A szolnoki temetőben nyugszik, síremléke Borbereki-Kovács Zoltán alkotása.

 

Pogány Gábor Benő: Az 1926-os évszám az egyik műkő virágtartón még felfedezhető.

 

Kósa Károly: „A Rerrich Béla kertészeti főigazgató tervei szerint s Rodler főkertész szakavatott irányítása mellett készült park ma már a befejezés stádiumához közeleg. Az elültetett sorfák szépen megfogamzottak. Dr. Ballenegger Róbert agrogeológiai vizsgálatai alapján a szokásos vadgesztenye fák helyett kanadai nyárt, keleti boglárfát s amerikai kőrist ültettek. Ezek a fák rendkívül szívósak, 3-4 év múlva gazdag, késő őszig tartó lombozatuk lesz. Pompás árnyékot nyújtó sétányain már a közeljövőben a padok egész seregét fogják felállítani. A téren emelkedő négy műkő virágállványba a minap ültették el a sok muskátlit. A két pompás szökőkút zöld pázsit közepén fogja a szemet gyönyörködtetni.” Az ország egyik leggyönyörűbb parkját varázsolták a Tisza partjára címmel, Szolnoki Újság, 1926.

 

„Zombory Lajos segített akkor is. amikor 1925-ben tervet és tervrajzot készített az akkor disznópiacnak használt Tisza-part rendezésére. A közölt madártávlati kép mutatja, hogy kijelölte a szálloda helyét, mellette a hídig húzódó parkot jelölte…” Kaposvári Gyula, Képzőművészeti Világhét Szolnok megyében 1978. szeptember 16-24. Utcák, terek kultúrája. Katalógus. Szolnok, 1978.

 

 

Makai István József: Dr. Jámbor Imre tanszékvezető egyetemi tanárt, a Verseghy park rekonstrukciójának és a Magyar Rózsák Kertje kertészeti tervezőjét valamikor 2008-ban fotóztam le a szobája falán függő, elődjét, a Kertészeti Egyetemet alapító Rerrich Béla, építész és kertépítőművészt, a Verseghy park eredeti tervezőjét ábrázoló festmény előtt.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Nem apróság

A Kivert Biztosíték (AKB) rovatban csak annyit akartam jelezni, hogy a Szabadság téri egykori bölcsőde kapuja mellől eltűntek a szép, régi utcanév- és házszámtáblák. Fájó sebek szakadtak fel.

A mozi emlékei

Úgy tűnik sokan felemelték a kezüket a Cinema Paradiso Szolnok című, a néhai Vörös Csillag/Nemzeti moziról szóló képes cikk kapcsán. Nemcsak a régi randik okán.

És a tizenegyedik?

A levéltár szolnoki hidakról szóló kiállításról készült íráshoz szólt hozzá egy olvasónk, és egy érdekesnek tűnő képet is küldött. Nem lehet megfeledkezni a 11. hídról, a Százlábúról!

Más is ment

Egy e-mailen érkezett régi képeslap igazolja, hogy nem csalt meg az emlékezetem. Tényleg volt a Kossuth téren legalább egy darab hatalmas, üveges hirdetőtábla. Olyan, amilyenről a Mentünk az infókért cikkben írtam.