Ismerősöm követelte „őrjöngve” a napokban a Facebook-on, hogy tiltsák be az elektromos rollereket, miután tizenéves fiát a járdán gázolták el egy ilyen szerkezettel. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy néhány napos kórházi kezeléssel „megúszta” a kalandot a srác. Nem úgy az ismerős posztja alá kommentelő édesapja, akit nyolcvanegynéhány évesen úgy gázolt el egy rolleres, hogy meg sem állt – magyarul cserbenhagyta áldozatát –, és az idős bácsinak már nem sok esélye van a teljes felépülésre. Tudom, csúnyán hangzik, de a Szolnokon száguldozó rolleresek kapcsán nekem legtöbbször már az jut eszembe: nem érdekel, ha darabokra töri magát a betonon, szétloccsan a feje, csak bennem és szeretteimbe ne tegyen kárt. Mert fizikából még emlékszem arra, hogy csak egy óránként húsz kilométeres sebességgel haladó hetven kilós test milyen becsapódásra és károkozásra képes akár egy egyhelyben álló testen.

Szeptember elején jelent meg a hír, hogy Szegeden a helyi közterületesek – tehát nem a rendőrök – elkezdték 47 ezer forintra megbírságolni a tiltott helyen és szabálytalanul közlekedő rollereseket és kerékpárosokat. Néhány nap alatt 150 bírságot szabtak ki. Szolnokról nézve ez arra hívja fel a figyelmet, hogy ilyet nemcsak lehet a köztereseknek, de tudnak is csinálni. Azaz nemcsak felhatalmazásuk lehet, de képesek megállítani, azonosítani és bírságolni a véletlenül vagy szándékosan hibázókat. Amihez akkor leírok egy szolnoki példát.

A Tisza-parti sétányon, a kerékpárúton tekertem bringával, nagyjából a játszótérrel egyvonalban jártam, amikor a Pálfy előtt feltűnt egy közeledő roller, ami egy pillanat múlva már el is repesztett mellettem, rajta két, termetes tinédzserrel. Két lépéssel előttem pedig egy katonai rendész és egy fiatalkorúnak kinéző rendőr tiszthelyettes sétált és kvaterkázott kellemesen. Mikor megkérdeztem, hogy látták-e az iménti rollerest, széttárták a karjukat, hogy mit tehetnének? Nem sok értelme lett volna ecsetelni, hogy a sétányon két ponton megállva néhány óra alatt mekkora bevételt realizálhatnának. És nemcsak azért, mert tudom, hogy nem érdekeltek benne. Minek csináljanak maguknak problémát?

Már én is unom, hogy sokadszor írok a szolnokiak életét is megkeserítő, elszabadult elektromos rolleresekről. De tényleg, mit gondol az a szülő, akinek a gyermeke mindenféle védőfelszerelés nélkül úgy száguld végig a Baross utcai kerékpárúton egy ilyen szerkezettel, hogy az úton mellette haladó 53 kilométeres sebességnél adja fel a „bemérést”, és mire a régi mentőállomásig érnek, a fiú már messze jár? Bíznak a szerencsében? A Jóistenben? Vagy számolnak azzal, hogy ha ilyen körülmények között tanyázik a gyermek, és netán túléli, akkor örök ápolásra szoruló gyermek marad? Ha pedig valakit elgázol, akár gyilkos is lehet? És lehet, hogy jogilag nem lesz büntethető, de egy életen át cipelheti, hogy megölt valakit? Elképzelik, hogy egy ilyen sebességgel haladó, hatvan kilós tizenéves és egy húsz kilós ötéves találkozása milyen következményekkel jár?

Leírom ismét. Ez a helyzet magától nem fog megváltozni. És attól sem, ha hamarosan történik egy olyan tragédia, ami felfoghatatlan lesz, elkerülhető lett volna, és ami után majd mindenki másban találja meg a hibást. Egy normális társadalomban a büntetés nem megoldás, a megelőzésre kell koncentrálni. Normális társadalom vagyunk? Ha az lennénk, már rég nem lehetne ezeket a halálgépeket így forgalmazni, nem lehetne ilyen módon használni, viszont lehetne mindegyiket egyértelműen azonosítani, és a szabálytalankodókat büntetni. Nem a betiltás a megoldás. A normális szabályozás és a szabályok betartatása. És, ha ez nem megy országos szinten, helyben kell lépéseket tenni. Miként a szegedi példa mutatja.

Tudom, hogy a közgyűlésünknek rengeteg fontos, egymást baszogató feladata van. De közben, pihenésképpen, nem lehetne a helyi rollereket és kerékpárokat kötelező azonosítóval felszereltetni? A motoros rollereket a járdákról és a kerékpárutakról brutális bírság és a jármű elkobzása mellett kitiltani? A szabályok betartatása érdekében az iskolákban felvilágosító órákat tartani? A polgárőreinket, közterületeseinket értelmes feladattal megbízni, és mögéjük állni? Tényleg szolnokiaknak kell meghalnia ártatlanul, hogy végre történjen valami?

Mondjuk már ki hangosan: a város járdáinak és kerékpárútjainak oroszruletté változása nemcsak a rollerek forgalmazóinak, a gyereküket a halál torkába lökő szülőknek a felelőssége, hanem a teszetosza képviselőké is. Holtakat nem fog feltámasztani, de adott esetben majd vessük az ő szemükre is, hogy a mulasztásuk szolnokiak életébe került. Ne mutogassanak másra! És mi sem, ha nem tudjuk elérni náluk, hogy pár percet ránk szánjanak! Mert tudjuk, hogy a bűnösök közt ki a cinkos?