(Nyári ismétlés. Ez az írás 2015. április 22-én jelent meg először.)

Talán a legismertebb kiszáradt szökőkút a Táncsics utca elején, az úgynevezett Lordok-háza szárnyai által körülzárt kertben található. Ez az a kút, amit eredetileg Bencsik István Sellő című női alakja díszített, mígnem a kilencvenes évek elején, állítólag rafinált színesfém-gyűjtők, el nem lopták. A szobrot azóta sem pótolták, viszont a medence a mai napig – ha jól tippelem, lassan ötven éve – a helyén van, igaz víz jó ideje nem csordogál benne. Nézegetve, nem is igazán tudok rájönni, hogy a víz hol is érkezhetett a medencébe, mert ma már csak a lefolyót lehet megtalálni. Mindenesetre a meglopott kút viszonylag jó állapotban árválkodik a Városházával átellenben, gondolom, a belső udvart is példásan rendben tartó lakóknak köszönhetően.

Ennél talán kevésbé ismert, bár az elhagyott szolnoki szökőkutak között egyértelműen a legnagyobb, a Gutenberg tér fái alatt található építmény. Az úgynevezett olajos házak és az autóút között árválkodik a hatszögletű, terméskővel kirakott medence, közepén talán a víznyomócsővel és a lefolyóval. A szökőkút körül kihelyezett padok, a térkövezés és a park is arra utal, hogy építése idején komoly pihenő vagy közösségi funkciót szánhattak a környékének. Ha jól gondolom, ez a kút is közel lehet az ötvenhez, és ebben az esetben sem tudom megmondani, hogy mikor működhetett utoljára. Talán azért, mert nem igazán van gazdája?

Ugyancsak kérdéses a város legérdekesebb kinézetű, elhagyott szökőkútjának – de az is lehet, hogy ebben az esetben már a csobogó kifejezés a helytálló – a tulajdonjoga. Az építmény a Madách és a Baross utcák kereszteződésénél, az egykori MHSZ székház tövében található. Sokáig azt hittem róla, hogy ez valamiféle alternatív virágágyás, mígnem valaki felvilágosított, hogy a hatvanas-hetvenes években ez egy több medencéből álló, szökőkút volt. Ha jobban megnézem, bele is tudom képzelni az öt medencébe a köztük átcsordogáló vizet, igaz időközben némelyiket földdel töltötték fel. Csak tippelem, hogy a különleges, lépcsőzetes utcadísz a székház jelenlegi tulajdonosáé, aki sajnos nem nagyon akar a köz gyönyörködtetésére víz-, elektromos- és mindenféle, egy szökőkút működtetésével járó díjat fizetni.

Ezekhez képest jóval jelentéktelenebb és eldugottabb a MÁV Fűtőház területén található szökőkút. A három, egymásba fonódó kör alaprajzú, talán 30-40 centi mély medence közepén macskakő-rakás látható. Vagy ebből jött egykor a víz, vagy ma ezek a kövek rejtik a kifolyó csonkját, mert nagyon úgy tűnik, hogy ebben a medencében sem volt már évek óta szökő víz. Hogy miért vezet a kiszáradt medence szélére kővel felszórt ösvény, nem tudom megfejteni, mindenesetre legalább az dicséretes, hogy láthatóan takarítják a szökőkutat és környékét. Aki egyébként kíváncsi rá, a Kolozsvári felüljárótól indulva, a telep modern épületének túlsó sarkánál találja a kiszáradt vasutas szökőkutat.

Mindezeken kívül még kettő, inkább csobogónak nevezhető kutat említenék. Az egyik a Tiszai Vegyiművek előtti buszfordulóban, egy bokor tövében található. Ez egy három medencéből álló, nem túl nagy tömb, aminek a felső részén még felfedezhető a víz kifolyó. Abban persze nem vagyok biztos, hogy ez a szerkezet működése idején is itt állt, avagy csak valahol útban volt, ezért tették ide.

A másik csobogóról viszont pontosan tudható, hogy mindig is ott állt, ahol ma nem működik. A MÁV Kórház kertjében, az egykori Pityóból kialakított tavacska szélén található Asszonyi Tamás Pelikános díszkút című, 1968-ban felavatott alkotása, aminek posztamense lényegében egy csobogó kifolyója is egyben. Igaz, a téglából emelt talapzat és az elé helyezett medencéket összekötő cső már jó ideje hiányozhat. Ezzel is magyarázható, hogy a két faragott kőmedencében ma már inkább dús mohát találunk, sem mint vizet. Pedig, ha jobban megnézzük, ez a csobogó elég jól ki volt találva, hiszen a madár alól kijövő víz a két medencén átcsorogva a tóba került vissza.