Nevezzük virágtartónak, vagy inkább virágtartó rendszernek, avagy egyedi utcabútornak, mindenesetre nem lehet nem észrevenni a Madách és a Baross utca sarkán ezt a különös építményt. Csak feltételezem, hogy eredetileg virágokat ültettek az egykori MHSZ székház falánál meghúzódó valamikbe, bár azt nem tudom, hogy mikor utoljára. Évek óta megyek el mellettük, sok figyelmet eddig nem fordítottam rájuk, most viszont úgy tűnik, mintha egy kicsit rendbe tette volna őket valaki. Terméskő, beton és folyami kövek elsőre igénytelen, ám az egészhez pontosan illő vasrúdkerítéssel. Kicsit kitakarítva, színes virágokkal teleültetve, vagy valami különleges bukszus kompozícióval sokakat megmosolyogtatna, amikor a belvárosi templom felől erre vágnak keresztül autóval.
Akik pedig itt járnak, azoknak még egy szépségre szeretném felhívni a figyelmüket. Mégpedig Szolnok legszebb lépcsőházára. Legalábbis szerintem az, az iménti virágtartókkal szembeni ház Madách utca felé eső, Bauhaus stílusú lépcsőháza. A földszintjén bankfióknak otthont adó, küllemében egyébként nem túl különös lakóház klinker téglás, nagy ablakos, szimmetrikus lépcsőháza kívülről a harmincas éveke legszebb épületeit idézi. A posta modern épületét elhagyva, a cipész bácsi műhelye előtt álljanak meg egy pillanatra, és nézzenek fel! Szerintem megéri, mert a gyanúm szerint a hatvanas években épül ház tervezője ezzel a részlettel maradandót alkotott.
De érdemes Szolnokon máshol is emelt fővel járni, mert számtalan apró érdekességet találhatunk. Még néhány hónappal ezelőtt akadt meg a szemem a Baross utca egyik házának második emeleti ablakai között lévő zászlórúdon. Díszített. Mintha egy címer, vagy egy monogram lenne a rúdra illesztve, ami olykor a falra is árnyékot vet. Nagyjából az Ostor utcával szemben lévő házról van szó, ha jól emlékszem, vas-műszaki bolt működött pár éve a földszintjén. Nagyon hálás lennék, ha valaki megfejtené a különös kis címre titkát.
Észrevették már, hogy milyen szép, múlt század elejét idéző, még viszonylag ép házsor húzódik a Szapáry út és a Kántor utca között, a Templom utca páratlan oldalán? (Ez a sor látható a címlapon.) Régi képeslapok alapján úgy tűnik, hogy ezek a házak már legalább száz évesek, és legalább annyira megőrzésre érdemesek, mint a szemben lévő zsinagóga, mozi és lányiskola épülete. Ha majd egyszer a XX. század elején játszódó filmet akarnak forgatni Szolnokon, ezt az utcarészletet kell megmutatni a filmeseknek. Addig pedig rá kell venni a tulajdonosokat, hogy vigyázzanak ezekre a kis ékszerdobozokra, mert Szolnok aranykorának elfeledett emlékeiben laknak.
Amit pedig nemcsak filmeseknek, de minden szolnokinak szeretnék figyelmébe ajánlani, az a Táncsics utca 3. szám alatt szerényen meghúzódó, hatlakásos, kétszintes bérház. Van abban valami, hogy a nagyok elnyomják a kisebbet. Ezt a házat egyik oldalról ugyanis a városi bérháznak nevezett, Budapestet idéző, tetszetős bérpalota, másik oldalról meg a vagy öt évtizeddel később épült, a korra jellemző, ám kevésbé szép HEMO határolja. Számtalanszor mentem már el előtte, a díszes bejáratára, a görög fejekre már sokszor rácsodálkoztam, de a mellette futó csatorna tetejére még soha nem néztem fel. Holott azon az 1928-as évszám olvasható, ami arra utal, hogy ez a vörös-szürke vakolású, stukkókkal és vasakkal gazdagon díszített, mégis valahogy szerény épület, egyidős lehet a szomszédos bérházzal. Aminek a történetéről nagyon sokat tudunk. De vajon erről a szerény kis szomszédról is van ennyi elérhető információ? Ki lehetett az építtető, aki úgy gondolta, hogy a hatalmas bérház mellé felhúzza ezt a küllemében és méreteiben is szerényebbet?
(Ez az írás március 13-án jelent meg először.)
