2025.08.27. (szerda)

Mi van a lábunk alatt?

Mi van a lábunk alatt?

Dátum:

Ne sétáljanak lehajtott fejjel! De amint érdemes a házak homlokzatait saját örömünkre nézegetni, legalább annyira fontos Szolnok utcáin a lábunk elé is figyelni. Önmagunk biztonsága érdekében. Mert a különböző közműfedők és környékük elképesztő állapotokat mutatnak.

Nem szeretném azt a látszatot kelteni, mintha a következőkben leírtak általánosságban lennének jellemzőek Szolnokra. A város összes utcáját ugyanis nem bóklásztam végig a járdákon lévő közműfedelek állapotát szemlézve, csupán a Baross és a Szapáry utcákon néztem szét. Ezekről viszont ki kell jelenteni, hogy járdáik a különböző földalatti vezetékek lejáratainál a környékükön siralmas állapotban vannak. Nemcsak rondák, de veszélyesek is. Ráadásul mintha nem lenne gazdájuk sem.

Az egész azzal kezdődött, hogy viszonylag gyakran járok gyalog a Baross úton. És ebben a mondatban nem az idő-, hanem a módhatározó a lényeg. Mert lehet ugyan, hogy gyalog járni nem túl trendi vagy menő, azonban így sok olyan dolgot észrevehet az ember, ami a szolgálati autókból soha sem látszik. Az éleslátást pedig különösen fokozza, ha egy reggel a gyalogló majdnem a bokáját töri, mert sikerül egy megsüllyedt csatornafedélbe lépnie.

A régi mentőállomástól indulva kezdtem alaposabban a lábam elé nézni. És megmondom őszintén, hogy az első döbbenetes felismerés nem is a járdán, hanem a járdák és az épületek találkozásainál ért. Amiről később kiderült számomra, hogy nem Baross utcai specialitás.

Észrevették már, hogy a belvárosban minden második ház esőcsatornája simán az utcára van vezetve? Azaz a több tíz, olykor száz négyzetméternyi tetőn összegyűjtött csapadék a leaszfaltozott járdákra ömlik. És ott mi lesz vele? Főleg, hogy a belváros utcáiban már nincsenek amolyan falusi vízelvezető árkok, és a járdák sem feltétlenül a csatornafedelek irányába lejtenek. Hát megáll ott, ahol gyalogolni szeretnénk. Ami tavasztól őszig csak roppant kellemetlen, télen, amikor napközben olvad, estétől hajnalig pedig fagy is, kifejezetten balesetveszélyes. Ne gondolják, hogy csak a régi, évtizedek óta fel nem újított házak tövében lehet ilyesmivel találkozni!

Persze a házak tulajdonosai nyugodtan mondhatják, hogy például a Baross és a Szapáry utcai járdákat elnézve, az a kis esővíz már igazán nem számít. Az a kupleráj ugyanis, amit az elmúlt évtizedekben a különböző közműszolgáltatók hagytak maguk után a járdákon, mindenen túltesz.

A magam részéről el nem tudom képzelni, hogy mi lehet a lábunk alatt. A fedőket silabizálva, biztos, hogy van csatorna, gázvezeték, vízvezeték, talán villanyvezeték és telefonvezeték is. Esetleg külön helye van a közlekedési lámpák kábeleinek és a számtalan tévészolgáltatóknak is. Arról nem is beszélve, hogy néhol olyan, mintha egy-egy ingatlan vízóraaknája is közterületen, a járda alatt lenne. Ha a különböző szolgáltatók fedeleit számba veszem, akkor azt kell feltételeznem, hogy mint egy vakondokok által megszállt kert, olyan lehet alulról a város. Valószínűleg azért, mert senki nem szeret közösködni, azaz minden cégnek saját lyuk kell. A város meg lehet, hogy egy évszázada tűri, a közterületei alatti kuplerájt.

Aminek leglátványosabb megnyilvánulásai a különböző közműszolgáltatók által alkalmazott „csatornafedők”. Van, amelyiket lehetett egykor aszfaltozni, a többség azonban egyedi méretű fémszerkezet. És ezeknél nemcsak az a baj, hogy egymástól olykor pár centire vannak, hanem hogy láthatóan évtizedek óta nem törődött velük senki. Megsüllyedtek, behorpadtak, beszakadtak. Kit érdekel? Úgy tűnik, a szolgáltatókat nem.

Az meg aztán végképp senkit sem zavar, hogy a különböző közmű fedelek környéke a legtöbb esetben szintén megsüllyedt vagy beszakadt, azaz ordenáré folytonossági hiányt hoztak létre a járdákon. Ami leginkább azért nem tűnik fel, mert a járdák többsége a számtalan felbontási nyom miatt is úgy néz ki, mintha valami modern Street art kompozíció vagy egy aszfalt patchwork lenne. Tudom, én vagyok a bunkó, de fel nem foghatom, ha ennyi közműcsatorna fut a föld alatt, akkor miért kell állandóan feltúrni a járdát?

Azt a járdát, aminek bajait Szolnokon az egykori KRESZ táblák és utcabútorok is tetézik. Tessék majd megfigyelni, milyen elegánsan vannak a járda síkjában elvágva és eldolgozva az egykori táblaoszlopok csonkjai! Vagy milyen látványosak a megszűnt kukák nyomai. Az ÉPFA, a nagyposta vagy a Baross és a Szapáry kereszteződésében elképesztő mintapéldányokra lehet bukkanni.

Én megértem, hogy egy város összes járdáját nem lehet azonnal felújítani. Még azt is elfogadom, hogy a Baross utcára azóta nem költöttek, hogy még Beloiannisz volt a neve. De attól tényleg felmegy az agyvizem, hogy a közterületeken ilyen szemétdombot csinálhatnak a közműszolgáltatók. Akik egyrészt remek osztalékot fizetnek a tulajdonosaiknak – tehát van pénz ebben a bizniszben -, másrészt mindig el tudják magyarázni, hogy az ő felelősségük az ingatlanunk határáig tart.

És addig a pontig, a köz területein meg azt csinálnak, amit akarnak. Nyugodtan fúrhattak újabb és újabb lyukakat. Azokat lefedhették a környezetükhöz egy csöppet sem illő fedelekkel. Majd úgy megfeledkezhettek róluk, ahogy kell. Mert ugye a közterület rendben tartása meg már tényleg nem lehet az ő dolguk. Persze, ha megtehetik, hogy így álljanak hozzá…

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Demeter Istvánék ünneplése

A Tisza mozi 60. születésnapján rendezett vetítés mindannak az eszenciája volt, amit Demeter István negyedszázada építget. Ráadásul egy rá, rájuk oly jellemző ünnep sikeredett: az ünnepelt adott ajándékot. És nekünk nem marad más, minthogy megköszönjük mindazt, amit A Tisza jelent.

Újra dübörögnek

Tavaly a Cloud Factory, néhány évvel ezelőtt pedig a Carson Coma nyerte az AztaQ, amatőr könnyűzenei tehetségkutatót. Az Öröm a Zene sorozat megyei döntőjének számító versenyt idén szeptember 30-án rendezik. Az induló zenekarokat helyben és az országos döntőben is komoly díjak várják.

A Kádár-kor lapjai

A Szolnokról, a hetvenes-nyolcvanas években készült képeslapok láttán azt hihette egy idegen, hogy ez a város csupa új, vasbeton épületből áll, mert vagy soha nem is volt, vagy semmi sem maradt a régi épületekből. Tekintsünk propagandaeszközként ezekre a 30-40 éves lapokra.

Ez a hajó elment (4.): Közünk a beruházásokhoz

"Mi épül Szolnokon?" Jó lenne erről tudomást szerezni a dózerolás előtt, de legalább az évekig tartó építkezés közben, mert ma, ha egy beruházásnál baj van, senki nem tudja, kinek kellene szólni. Néhányan már tesznek ki táblát, de Szolnokon még mindig nem kötelező a lakosság tájékoztatása.