A városok éléskamrái és „bevásárló” helyei sokáig az akár folyamatosan működő piacterek és a ritkábban tartott, különböző vásárok voltak. Az iparosodás és a polgárosodás hozta el a boltok, a „szakboltok” és a kereskedések megjelenését, de a városok központi helyén lévő piacok, illetve a kintebb elterülő vásárterek a huszadik század közepéig meghatározóak voltak a lakosság ellátásban. Magyarországon a kiegyezés és az azt követő gazdasági fellendülés hozta el a boltok első aranykorát, amikor a szolnoki Kossuth tér környékén is sorra nyitottak a különböző üzlethelyiségeket. Nem véletlen, hogy a szolnoki városháza építését is a földszinti tizenkét bolt bérleti díjából finanszírozták az 1800-as évek végén. Miként az sem egyedi, hogy a második világháborúig ezek a főtérre, főutcára, korzóra néző boltok jelentették a városok kereskedelmének gerincét. Nagyobb áruházak, vagy zárt passzázsokra szervezett bazárok csak a nagyvárosokban nyíltak a második világháború előtt, gondoljunk csak a budapesti Divatcsarnok vagy a Corvin épületeire. Szolnokon ilyen nem nyílt, a Nerfeld-palota földszintjén mindössze egy 200 négyzetméteres „áruház” kapott helyet 1929-ben.

A hazai kereskedelem a második világháború után, az államosítással és a „szocializmus építésének” megkezdésével gyökeresen átalakult. A magántulajdon megszűnésével eltűntek a régi, akár nevekhez is köthető kereskedések, helyükbe az állami, a tanácsi és a szövetkezeti üzletek léptek. Mindezzel párhuzamosan megtörtént a mezőgazdaság átalakítása, az 1945 után megszűnt nagybirtokokból kiosztott földekből termelőszövetkezeteket próbáltak szervezni, illetve államigazdaságok alakultak. Ha ez nem lett volna elég, az ország újjáépítése, a jóvátétel, majd a háborús hisztéria és az erőltetett iparosítás kiürítette a boltok polcait, oly annyira, hogy a mezőgazdasági termékekből önellátásra mindig képes országban sok élelmiszert jegyre kellett adni. Ezen helyzeten enyhítettek a Nagy Imre kormány intézkedései 1953-ban, aminek köszönhetően Szolnokon is virágzásnak indult a már 1946-ban létrehozott földművesszövetkezet (fmsz), amely szandaszőlősi cégként vehetett részt a város ellátásában. Ennek az időszaknak voltak emblematikus szolnoki üzletei az Állami Áruház – a Nerfeld-palotában – a Hatvanas – a cukorgyári bérházban – és a 33-as – a Madas-házban -, illetve ugyanekkor tűnt el a piac a város főteréről.

Az 1956-os forradalom utáni időszak a kiskereskedelemben is új szemléletet hozott, hiszen prioritást élvezett az életszínvonal emelése és a lakosság ellátása. Sok minden kellett ahhoz, hogy a szocialista tábor legvidámabb barakkja legyünk, ahol tulajdonképpen az ötvenes években megszűnt a jegyrendszer, a boltokban, ha nem is nyugati színvonalú, de széles választék volt, sőt a hatvanas évektől a külföldi termékek is megjelentek a kínálatban. Mindez ráadásul egy olyan időszakban történt, amikor az ország társadalmi szerkezete is átalakult, a falvakból sokan elindultak a városokba lakni és dolgozni, miközben megszűnt a falusi, önállátó életforma is. Szolnok kiválóan példázza, hogy egy iparosodó város miként szippantotta fel a környék lakosságát, és miként kellett itt is a lakhatás új módjait – a lakótelepeket – megteremteni. És ahogy a falvakban, úgy a városokban is újfajta kereskedelmi egységekre volt szükség.

Itt hirtelen rá is térhetnénk az ABC-kre – Alapvető Beszerzési Cikkek -, ha nem gondolnánk bele, hogy ezek a korszerű boltok nem a semmiből születtek. Az ABC-k létrejöttét komoly kereskedelmi innováció előzte meg, gondoljunk csak például az önkiszolgáló rendszer megjelenésére, amihez elengedhetetlen volt a bevásárló kosár vagy éppen a pénztársziget. Maga a pénztárgép is újdonságnak számított, hiszen addig a fül mögött tartott cerkával, cédulára írva számoltak a boltosok. A hűtőpultok és a mirelit termékek megjelenése pedig szorosan összefüggött a hűtőszekrények, a spejz nélküli kisméretű konyhák elterjedésével. Talán bele se gondolunk, hogy az első ABC megnyitása Vácon talán a huszadik századi kiskereskedelem legnagyobb lépése volt. Hiszen ez kellett ahhoz, hogy Szolnokon olyan legendás nevek szülessenek, mint a Jólét, a Munkás, az Ifjúság, a Bőség, a Vosztok, a Barátság, a Disel, a Szolnok, a 900-as, a Szövetség vagy éppen az Aranykanna. ABC-k, amik nélkül a 40 ezresből közel 80 ezresre duzzadt várost nem lehetett volna ellátni.

Persze nem feledkezhetünk meg az első nagy „áruházláncok” létrejöttéről sem, ami az 1968-as új gazdasági mechanizmusnak is volt köszönhető. Ennek előszeleként született meg a Centrum Áruházak Vállalat, amely tíz évvel később, 1976. augusztus 20-án nyitotta meg szolnoki egységét, a Domus Bútorkereskedelmi Vállalat, amely 1975-ben jelent meg Szolnokon, és persze a Skála is, aminek itteni üzletét 1979. november 6-án adták át. Ezek már tényleg olyan méretű és választékú áruházak voltak, hogy kiemelkedő szerepüket a város ellátásában jóval a rendszerváltás után is megőrizték, alapterületben és forgalomban pedig majd csak a városszéli bádogáruházak tudták lekörözni őket.

Persze igazságtalanok lennénk, ha azt mondanánk, hogy a magánkereskedelem, a magán szektor – a maszek (by Kellér Dezső) – teljesen kihalt volna a második világháború után. Már a Rákosi-korban rákjöttek ugyanis, hogy bizonyos szolgáltatásokat csak a maszekokkal lehet megoldani, és bizonyos termékköröket is csak ők tudnak rentábilisan értékesíteni. Aztán a hatvanas években elkezdett megjelenni a szocialista-kapitalista hibrid, a gebines, amikor a közös tulajdont bérbe adták, és így addig veszteséges kisboltok és kocsmák maradtak életben. A hatvanas évek jellegzetes maszek üzlete volt a trafik is, a mindenféle áruival, hogy aztán a nyolcvanas évek elején megjelenjenek a butikok. Szolokon a Sarudi és a Koxi nevet szerintem mindenki ismeri, ahogy a garázsokban nyíló üzletek – például Bíróné autósboltja – is sokaknak lehet ismerős.

A rendszerváltásig, sőt igazán az Antall-kormány idején elinduló privatizációig Szolnok kiskereskedelmét is az állami – Csemege Kereskedelemi Vállalat -, a tanácsi – Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat (IKV/Ideál), Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat (ÉKV) – és a szövetkezeti, ÁFÉSZ boltok határozták meg. A Hatvanas, az 1-es és a Jólét ABC-k a három „hálózat” egy-egy boltja volt Szolnokon. Amelyek történetét az Élő blogSzolnok Retro sorozat Milyen jól kijöttek, ha bementek című előadásában részletesebben is el fogom mesélni 2024. április 22-én a Tisza mozi E-termében.