– Gondolom, sokan kérdezik, milyen hangszeren játszik a zenekarban Bánfalvi Eszter színésznő, azaz a Bánfalvi Eszter Kvartett névadója? Mert a BEKVART-ról készült képeken leginkább csak Lovas Rozi képviseli a hölgyeket.
– A zenekar magja nyolc évvel ezelőtt együtt dolgozott Eszterrel, amikor éppen nevet kerestünk a bandának. A módszerünk az volt, hogy nagyon rossz neveket dobtunk fel, mint például Students, Albatros vagy The Doctors. Azt kerestük, mi az, ami egyáltalán nem igaz ránk. Így lettünk Bánfalvi Eszter Kvartett. Ráadásul már akkor is minimum heten voltunk a zenekarban. Esztert egy ideig kérdezgettem, hogy nem gond-e, de mindig azt mondta, nem. Mostanra pedig talán már kialakult az a kép a közönségben, hogy Bánfalvi Eszter, és mi két teljesen különböző dolog vagyunk. Főleg, hogy ma már sokan egyszerűen csak BEKVART-ként ismernek minket.
– Azt tudom, hogy annak idején, a Kaposvári Egyetem színművészetis hallgatóiból, egy vizsgafeladat kapcsán jött létre a zenekar. Azt is, hogy a nevetek ellenére nem négyen vagytok, viszont nem világos, kik is a tagok. Feltűnnek olykor vendégművészek, régi osztálytársak. Kikre tekintetek úgy, mint BEKVART tagra?
– Eddig is volt a zenekarnak egyfajta alkotócsapat jellege, és terveink szerint ez csak bővülni fog. Valóban nagy a jövés-menés, meglehetősen sokan megfordulnak körülöttünk, ami jó érzés. Régi barátaink, osztálytársak, korábbi tagok, zenészek – igazi zenészek -, mint mondjuk Zságer-Varga Ákos (Zagar), Dióssy Ákos (ex-Kispál) vagy Bodnár Tibi (Ladánybene 27), mind játszottak már velünk színpadon. De valóban van egy mag, és ha nagyon ki kell emelni valakiket, akkor azok, akik a legelejétől ott vagyunk: Keresztény Tamás, Lábodi Ádám, Horváth Szabolcs és jómagam. De jelenleg Lovas Rozi, Garami Samu, és Fehér Balázs Benő is a csapathoz tartozik.
– Ez egy színészekből álló zenekar. Hogyan tudtok próbálni, fellépni, miközben nem is egy helyen dolgoztok?
– Számunkra életre szóló harc az egyeztetés. Egy ideig próbálkoztunk mindenfélével, például a google naptárral, de sajnos az rettentő bonyolult. Még szerencse, hogy van nekünk egy Horváth Lilink, aki a fellépéseinket, és annak az egyeztetéseit intézi. A próbákat pedig pánikszerűen, éjjelente, útközben, skype-on tartjuk. Kis túlzással.
– Miért csináljátok? A színházi, színpadi munka nem elég? Ez hobbi? Kikapcsolódás? Kalandozás más műfajban? Jó buli?
– Ez így mind együtt. És többségünkben a kisördög is ott motoszkálása: zenésznek is nagyon jó lenne lenni. A lehető legkomolyabban vesszük a zenekart, és igyekszünk megmutatni, hogy bár ?papíron? nem ez a szakmánk, de ebben is megálljuk a helyünket. Legalábbis most már vannak pillanatok, amikor úgy tűnik, sikerül.
– Mennyit koncerteztek egy évben?
– Ha átlagolni akarunk, azt mondhatjuk, havonta egy-két, nyáron nyilván több koncertünk van. A korábban Cseh Tamásról elnevezett Hangfoglaló Programban való részvételünk sokat lendített a zenekaron, hiszen a nagylemez és a klip mellett koncertlehetőségeket is biztosított. Nagyon szeretünk koncertezni, új helyeket megismerni, vagy akár szokott helyen játszani. Nekünk minden koncert ünnepnap.
– Hogyan került Szolnok a naptáratokba?
– Igyekszünk minden megkeresésnek eleget tenni. Különösen szívesen megyünk vidékre, mert jó új emberekkel találkozni, vagy olyanokkal, akik ismerik a lemezünket, de nem tudnak egy koncert kedvéért Budapestre jönni. Ezen kívül a csapatszellemnek sem tesz rosszat egy-egy vidéki túra, ahol, hát, hogy is fogalmazzak: szabadabban tudnak szárnyalni a magasröptű gondolatok…
– Hogyan áll össze a szolnoki műsorotok? Nem saját számokkal kezdtétek, egy darabig ?klasszikusokat? is játszottatok, de ma már vannak saját dalaitok is.
– A Kaposvári Egyetemen volt feladatunk Cseh Tamás, majd később a nyolcvanas évek magyar underground zenekarok (Trabant, URH, Neurotic, Bizottság, Európa Kiadó stb.) dalainak a feldolgozása. Tulajdonképpen ebből a két projektből fejlődött ki a zenekar. Azóta is játszunk ezektől a zenekaroktól számokat a koncertjeinken, szombaton is fogunk. De most már többségben vannak a saját dalok, amit a lemez megjelenése óta ugyanolyan kellemesen üvöltenek velünk, mint a régi nagyokét.
– Ki a közönségetek? A megtévesztő név láttán sokan azt hihetik, jazz formáció vagytok. Kinek szól a csajozós rock? Kik szoktak elmenni a koncertjeitekre?
– Elég távol áll tőlünk a jazz… Mint minden koncertre, a mieinkre is főleg fiatalok járnak, bár a középkorosztály is kedveli a zenénket. Valószínűleg az idősek is, csak ők nem az első sorban tombolnak. Leginkább annak tudom ajánlani a BEKVART-ot, aki kedveli a dallamos rockot, és nincs ellenére, ha olykor nem a megszokott dolgokat látja-hallja a színpadról.
– Mi a további terv? Vagy jön az évad vége, bezárnak a színházak, ti pedig belevetitek magatokat a fesztiválokba? Lesz újabb lemez vagy klip?
– Erősnek ígérkezik a nyár, megyünk többek között Veszprémbe, a Művészetek Völgyébe, sőt, az NKA-nak is köszönhetően elutazunk New Yorkba, ahol szeretnénk egy klipet forgatni. Ezen kívül tartunk alkotótábort, ahol az új ötleteket ki tudjuk bontani, hogy aztán új lemez szülessen. Hogy az kicsi lesz, vagy nagy, még mi sem tudjuk. De lesz. Idővel minden lesz.
