– Milyen előzmények után került éppen Szolnokra a XII. Ejtőernyős Világbajnokság?
– Magyarországon 1953-ban rendeztek először nemzeti bajnokságot, miután a Magyar Honvédelmi Szövetség (MHSZ) felkarolta az ejtőernyős képzést, elsősorban a hadsereg érdekeit szem előtt tartva. A Nemzetközi Ejtőernyős Szövetség (FAI) 1952-ben, az akkor Jugoszláviához tartozó Bledben rendezte az első világversenyt, amin még nem vettünk részt, viszont azt követően, a kétévente rendezett VB-k mindegyikén ott voltunk. Magát a pályázatot az 1972-es amerikai VB után adták be, és 1973 februárjában dőlt el, hogy a következő világversenyt az akkori Magyar Népköztársaság rendezheti. Nyilvánvaló, hogy csak olyan város jöhetett szóba helyszínként, ahol volt megfelelő repülőtér, infrastruktúra és ejtőernyős hagyományok. Gödöllő vagy Békéscsaba is megkaphatta volna a rendezés jogát – ez utóbbi 1996-ban rendezett is VB-t -, de szerintem a 900 éves évfordulóra készülő Szolnok akarta ezt a legjobban.
– Az első hírek csak 1974 elején jelentek meg arról, hogy Szolnokon lesz a VB. Mikor kezdődhetett a szervezés?
– Maga a verseny csak július végén volt, így valószínű, hogy az előkészítés és szervezés leginkább 1974 első felében zajlott, bár szerintem már 1973-ban is lehettek forgatókönyvek a lebonyolításra. Sok mindent ki kell még derítenünk az ötven évvel ezelőtti eseményekről, de az azért világos, hogy ez nem volt egy kis esemény, hiszen több mint harminc országból, köztük nemcsak úgynevezett baráti szocialista országokból érkeztek versenyzők és kísérők, akiknek egy részét nem is tudták Szolnokon elhelyezni. Voltak, akiket például Rákóczifalván szállásoltak el.
– A dátumok alapján úgy tűnik, a tiszaligeti Touring Hotel sem kifejezetten ezért épült.
– Viszont biztos, hogy erre a világversenyre nyitotta meg a kapuit.
– Bár nem sokat tudunk az előkészületekről, arról azért sokan hallottak, hogy az árvíz miatt végül nem a szandai réten rendezték a VB-t. Ez mekkora probléma lehetett?
– Még ezt is ki kell derítenünk, de azért belátható, okozhatott némi fejtörést, hogy a versenyt a szandaszőlősi katonai repülőtérre vigyék. Komoly szervezést igényelhetett, hogy a katonai területre beengedjenek sok ezer nézőt, és külföldi, akkori NATO-tag országokból érkezett versenyzőket. Az biztos, hogy a bejáratot a repülőtér vége felől, Rákóczifalva irányából alakították ki.
– Mekkora eseményt kell elképzelni?
– Ez tényleg országos jelentőségű program volt, amit talán jól bizonyít az a rengeteg ajándék- és reklámtárgy, amit erre az alkalomra készítettek, vagy az, hogy a MÁV 50%-os kedvezményt biztosított a Szolnokra utazó nézőknek. A program majdnem három hétig tartott, hiszen július 25-én érkeztek a csapatok és augusztus 12-én távoztak. Nem ennyi ideig zajlott a VB, ebben volt felkészülési idő, sőt a csapatoknak, az akkori szokásoknak megfelelően, különböző gyárlátogatásokat is szerveztek. Maga a verseny sem volt rövid, hiszen célba ugrás, stílusugrás és csapatverseny, természetesen férfi és női verzióban szerepelt a programban. A célba ugrásnál pedig mindenki tíz sorozatot ugorhatott, amihez azért kellett idő.
– Hogy szerepeltek a magyarok?
– A férfiak az utolsó pillanatig esélyesek voltak a dobogóra, de az utolsó ugrásnál egy nagyobb szél miatt lecsúsztak róla, negyedikek lettek. A női csapat a nyolcadik helyen végzett, egyéniben pedig nem volt dobogósunk.
– Ön ott volt a VB-n?
– Sajnos nem. Engem abban az évben vettek fel a Kossuth Lajos Katonai Főiskolára, úgyhogy azon a nyáron, Mezőtúron voltam alapkiképzésen.
– Volt bármilyen megemlékezés az elmúlt évtizedekben az 1974-es szolnoki ejtőernyős VB-ről?
– Az Ejtőernyősök Szolnoki Szervezete öt évvel ezelőtt tartott róla egy előadást, ahová néhány egykori versenyzőt is meg tudtunk hívni. Idén, részben a Szolnok 950 éves évfordulóra is készülve, jóval komolyabb megemlékezést szeretnénk szervezni, aminek fő eseménye a RepTárban rendezendő kiállítás és konferencia lesz. Relikviákat, egykori ejtőernyőket, az eseményen kézült felvételeket szeretnénk bemutatni, illetve egy kicsit arra is felhívni a figyelmet, hogy a hazai ejtőernyős sport több mint száz éves, és a Honvédelmi Sportszövetségen belül újra van ilyen képzés fiataloknak. Miközben ezt a nem olimpiai sportágat is szeretnénk népszerűsíteni, fontos cél, hogy az 1974-es szolnoki eseményekről, amit csak lehet, összegyűjtsünk. És ez alatt épp úgy értem a különféle emléktárgyakat, fotókat, mint a személyes emlékeket, mondják el azt akár a szervezésben résztvevők vagy egykori nézők. Az 1974-es ejtőernyős VB ugyanis Szolnok eddigi történetének legnagyobb világversenye volt, igazi népünnepély.
(Akinek személyes emléke, tárgya van, az az ejtoernyosokszsz@gmail.com címen veheti fel a kapcsolatot Szabovik Zoltánnal és a szolnoki ejtőernyősökkel.)
