Nem egy könnyed szórakozás végignézni a fővárosi Várkert Bazárban található Új világ születik című kiállítást. Ugyanakkor rendkívül érdekes, sőt még azt is megkockáztatom, hogy szórakoztató. Az azonban biztos, hogy akik szánnak rá egy órát, másként fognak viszonyulni a történelemkönyvek lapjaivá sárgult első világháborúhoz. Sokkal többet nem tudnak majd meg a korabeli hadi és politikai eseményekről, de hogy át tudják érezni a harcolók és a hátország szenvedéseit, ahhoz nem férhet kétség. Nem túlzás azt állítani, hogy a termeken végigsétálva, tényleg ott lehetünk annak az új világnak a születésénél, aminek ma a részesei vagyunk.
Ami a hosszú, boldog békeidőkből, az elegáns lovas huszárok, a színes képeslapok, a jóságos uralkodók és az elhallgatott feszültségek világából jött létre. Egy olyan bő négyéves pokoljárás után, ami magával hozta a gázálarcot, a tömeges megnyomorodást, a felfokozott gyűlöletet és a kollektív bűnösséget. Mindazt, amit korabeli, többségében beállított fotókon, látványos hadmozdulatokat felfestő térképeken, semmit mondó kronológiákon és mára ósdivá vált tárgyakon keresztül nem lehet bemutatni.
Viszont igenis érzékeltetni lehet például egy olyan installációval, ahol vágóhídi kampókon lógnak boldog családi fotók és katonaképek. Meg olyan, elsőre üresnek tűnő teremmel, amelynek közepén egy elhagyott háromkerekű gyerekbicikli, sarkában pedig egy gázálarcos kislány áll. És minden szónál, leírásnál, fekete-fehér fotónál többet mond a sötét, büdös lövészárok, ahol igenis meg kell állni néhány pillanatra, és bele kell gondolni, milyen lehetett egy ilyen helyen éveket eltölteni. Nem kellemes múzeumi melegben! Hanem hol fagyban, hol szikrázó napsütésben, általában éhesen, szomjasan és koszosan, távol az otthontól és a családtól. Feltehető a kérdés száz év távlatából: mi meddig bírtuk volna?
Megkopogtathatjuk a földön heverő, nem igazi harangokat. Viccesnek gondolhatjuk a Brémai muzsikusok pózában felállított állatokat. Fitymálva piszkálhatjuk a néhány kirakott fegyvert. Vagy megérthetjük, hogy az ágyúvá beöntött, a templomtornyokból elvitt harangoknak milyen üzenete volt. Hogy hová fajult az emberiség, ha a lovakat szállításra, a kutyákat hadi utánpótlásra, a galambokat korabeli drónoknak, a kanárikat meg gáztámadás előjelzőknek használta. Leszólhatjuk, vagy megérthetjük, hogy ez a kiállítás nem a megmaradt tárgyakat akarja felvonultatni, hanem a virtuális világhoz szokott embereknek akarja kézzel- és érzelemmel foghatóan megmutatni az első nagy háborút.
Szerintem az elmúlt évek legjobb magyar kiállítási installációja a Várkert Bazár Déli palotáiban, a Terror Háza Múzeum által felépített Új világ születik című kiállítás. Olyan, amit követni kellene, hogy vissza vagy egyáltalán először becsalogatni lehessen az embereket a múzeumokba. És nem azért, mert a múzeumlátogatásról azt illik gondolni, hogy hozzátartozik a művelt és kulturált emberhez. Hanem mert fontos dolgokról lehetne így beszélni.
Hosszú ideig látogatható még ez a kiállítás. Ne hagyják ki, ha Pesten járnak, és ne féljenek elvinni a gyerekeiket! Akikkel a végén majd közösen kell megállni a tükrökkel végtelenné tett, fehérköves temetői installációban, hogy beszélgetni lehessen arról, milyen áron is született meg ez az új világ.
