– Honnan az ötlet, hogy Szolnok múltjáról filmeket készítsetek?
– Tulajdonképpen Ráday Mihálytól, akinek nagyon szerettük nézni a városvédő műsorait a televízióban. Aztán egyszer a Tisza parton sétáltunk, és eszünkbe jutott, hogy milyen jó lenne Szolnokról is ilyen filmeket készíteni, és megmutatni mennyi értéke van ennek a városnak.
– Társaddal, Vígh Zoltánnal végzősök vagytok a Jendrassikban, amit az emberek nem éppen humán iskolaként ismernek.
– Valóban, viszont, amikor kitaláltuk ezt az egészet, azonnal mellénk álltak. Nagyrészt az iskola eszközeit használjuk, onnan intézhetjük a filmek szervezését, és szakmai segítséget is kapunk. Részben ez is volt az oka annak, hogy az első filmünk az iskola történetéről szólt.
– A második film pedig a szolnoki hidakról. Ki segít az anyaggyűjtésben, a szerkesztésben?
– A hidas filmhez sok segítséget kaptunk a megyei levéltártól, illetve Szalay Ferenc polgármester úr is nyilatkozott nekünk az új híd kapcsán. A szerkesztést, az anyaggyűjtést lényegében én csinálom, Zoltán az operatőr, aki inkább a technikai megvalósításért felel. Próbálunk minél több anyagot összegyűjteni az egyes részekhez, de csak olyasmit használunk fel, aminek a forrását elég megbízhatónak találjuk, és amit magunk is elhiszünk.
– Kitől tanultatok meg vágni, hangot a képek alá rakni?
– Autodidakta módon sajátítottuk el azt, amit tudunk. Amióta ezeken a filmeken dolgozunk, másként nézzük a tévét. Próbálunk ötleteket, technikai megoldásokat ellesni. Aztán meg napokig dolgozunk egy-egy filmen, hogy az a lehető legjobb legyen. Persze tudjuk, ezek még nem profi alkotások, de arra törekszünk, hogy mégis élvezzék a nézők.
– A saját korosztályotokat, osztálytársaitokat, érdeklik ezek a filmek?
– Szerencsére igen. Az első két bemutatón nagyon sokan voltak. Nem csak diákok, de sok felnőtt és városi prominens személy is kíváncsi volt a filmekre. Úgy éreztük, tetszik, amit csinálunk, másokat is érdekel a város múltja. Amiből mindig rengeteg energiát lehet meríteni.
– Éppen érettségizel. Merre tovább?
– A Jendrassikban közlekedési szakirányon érettségizem, és ezt szeretném folytatni. A Budapesti Műszaki Egyetem Közlekedésmérnöki Karára felvételizek. Valójában mindig humán érdeklődésű voltam, de a közlekedés is nagyon érdekelt. Évekig komolyan modelleztem, még kiállításom is volt. Érdekel a média, az újságírás is, de maradok a közlekedésmérnökségnél, amely mellett azonban nem szeretném elhanyagolni az örökségvédelmet, a médiát sem, mert úgy gondolom ma még inkább fontos felhívni erre a figyelmet.
– És akkor vége is a Szolnok történetét feldolgozó filmsorozatnak?
– Remélem, nem. Május 26-án délután háromkor, az iskolánk mellett működő JNSZ TISZK aulájában (Szolnok, Baross u. 37.) mutatjuk be a harmadik filmünket, ami a szolnoki vasút történetével foglalkozik. Az érettségi mellett most ez köti le minden időnket. Nagyon szeretném, ha majd az egyetem mellett is tudnánk folytatni a sorozatot, mert például a Szapáry út házairól is megérné egy filmet készíteni. Gőzerővel készül a honlapunk, ahol bárki elérheti a korábbi és leendő filmjeinket. De nem tettem le arról sem, hogy valamikor a nyáron szervezzünk egy örökségvédelmi napot Szolnokon, amikor bejárható lenne a járműjavító, a Volán telep, a Repülőmúzeum, valamint lenne egy kerékpáros idegenvezetett városnézés is.