Egy hete már rugóztam azon, hogy a bukott expolgi és a saját pártja listájáról is lezavart, már csak pár hétig (szelektíven)képviselőasszony a Temető úti rendelő kapcsán úgy csinál, mintha az arra érkezett állami forrást a kormánypárt saját kasszájából, netán képviselői zsebéből dobta volna össze, és nem adófizetői vagy uniós pénz került volna Szolnokra. Jeleztem, hogy egy kampányba minden beleférhet, bár szerintem a mai napig röhögnénk, ha 1990-ban a Munkáspárt azzal kampányol Szolnokon, hogy mondjuk a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ az MSZMP-nek köszönhető, ők adták rá a pénzt, tehát az utódpártra kell szavazni. Netán a rendszerváltás körül a bukóban lévő állampárt arra próbál anno apellálni, hogy minden, ami a regnálásuk alatt épült, csak a pártnak és képviselőinek köszönhető, így Recsk és Kistarcsa mellett mondjuk, az SZTK-t hozzák példának, hogy azért (is) kellene őket hatalomban tartani. De nem akarom magamat ismételni, mert úgy tűnik, hogy a 2026-os magyar, országgyűlési választási kampányba minden (is) belefér, és tudom, lesznek még meglepetések.

Ugyanakkor engedtessék meg, hogy ha már a sikerek erősen szelektív felsorolásával lehet győzködni a helyieket, akkor helyiként picit a sikerek mögé nézzek! Mert itt van például az M4 Szolnok északi elkerülő, amire az utcabútorügyi miniszteri biztos posztja szerint pártja 125,4 milliárd forintot költött, és ez elég indok a hatalomban tartásukra. Nem vonom kétségbe, hogy lesznek olyanok, akiknek ez elég. Nem is várom el tőlük, hogy megértsék, ez a 125,4 milliárd forint jórészt az unió és a magyar állam közös kasszájából érkezett, amibe minden magyar állampolgár – még, ha nincs is jövedelme – bőszen pakolja bele a forintjait, például Európa legmagasabb ÁFA-ja révén. De még ezen is túl lehet lépni, ám azt a magam részéről nem tudom elfelejteni, hogy ennek az útnak az építése 2015-ben, a G-napon hirtelen leállt (by Lézer Johnny), és a mai napig nem számolt el senki azzal, hogy a késlekedés miatt hányan haltak meg a 4-es halálúton, és mennyivel került többe végül az elkerülő, netán hol tarthatna ma már az M4-es, ha nincs ez a malőr. Miként arról sem esik szó, hogy bár lassan 4 éve készen van a szolnoki „körgyűrű”, de a városba bevezető utakat azóta sem sikerült felújítani, netán korszerűsíteni. Tudom, majd a következő 6-8 évben. Meg azt is, hogy ha nem tetszik, nem kell használni.

De citálhatnám a szomszédos Rákóczifalvának juttatott pénzekről megjelenő politikai hirdetéseket, vagy a Tiszasüly felé vezető út részbeni felújítására csorgatott forrást, ha nem bő másfél évtizede kamuznák a Szandaszőlőst elkerülő út építését, ami a lebegtetett formában ugyan sem Rákóczifalvának, sem Rákócziújfalunak, sem Martfűnek – és az onnan Szolnokra járóknak sem – lesz segítség, ha egyszer elkészül. Mert az elmúlt 16 év lobbibajnokainak nemcsak egy 8 kilométeres elkerülőt nem sikerült kijárniuk a választókörzetüknek, de azt sem fogták fel, hogy milyen szennyezett levegőt ajándékoz az érintett településeknek a 442-es főút tranzitforgalma. Ehhez képest tényleg siker 60 millió forint a gyermekjóléti szolgálat épületfelújítására? A házi feladatot nem sikerült megcsinálni, nemhogy a szorgalmira jutott volna idő –, hogy a két egykori pedagógusnak tanult szakmájukból hozzak hasonlatot.

Legyen félig tele a pohár. Mert nagyszerű, hogy 15 évvel ezelőtt – a még szocialista időkben elindított – Tiszavirág-híd beruházás elkészült, a rámpa állapotáról meg ne beszéljünk, amire azóta, az építkezéshez képest fillérek sem jutottak. Örömteli, hogy Szolnok is kapott egy Agórát, igaz, erre már akkor sem volt szükség, de legalább nincs pénz a régi MMIK kifűtésére, lehűtésére, nem is beszélve a programkínálatról. Nagyon várom a MÁV strand felbukkanását a sikerlistán, a Szolnok és Debrecen közötti vasútvonal felújítását, a citromsavgyár átadását (ja, az még várat magára), a 2015-ös szolnoki útfelújítást (ja, már csak a foltok között van nyoma), a közvilágítási lámpák cseréjét (a rossz látási viszonyokkal összefüggő balesetekkel együtt), meg persze a szolnoki felsőoktatás sikereit (az utolsó két szó itt nem értelmezhető), vagy az iskoláink felújítását. Különösen ez utóbbit, amire az egykori vízügyi szakközépiskola, majd főiskola épületének kormányhivatallá alakításával reagálnék, mellétéve a foltozgatott Varga képét. (Elkészült már az új tornaterem?)

Tudom, hogy velem van a baj. Elvakítanak a sikerek. Vagy a félig üres pohárban is csak a mérget látom. És nem tudom értékelni, hogy még pofázhatok, ilyeneket írhatok. Pedig milyen remek viccet tudnék idézni Lenin elvtársról, aki a Kreml kertjébe berepülő labdát visszaadta a csíntalan gyerekeknek, pedig…