Az elmúlt évek történései után nekem már egyre nehezebb eldönteni, hogy csak szimplán hülyének néznek bennünket, avagy ennyire cinikusak, netán ők maguk sem értik, miről beszélnek, posztolnak, kommunikálnak. Nem vagyunk egyformák, nálam egyikre sincs mentség olyan emberek esetében, akik tulajdonképpen arra kértek felhatalmazást, hogy engem, bennünket képviseljenek. Hiába van tele a történelem hasonló aljas, védhetetlen emberi tettekkel, megszokhatatlan és részemről megbocsájthatatlan, amikor valaki a sajátjai kirablásához, tönkretételéhez nemhogy asszisztál, hanem tevékenyen, mosolyogva járul hozzá.

Természetesen nem akarok minden felelősséget az ilyen alakokra hárítani, és azt mondani, hogy én, mi semmiről sem tehetünk, az aljasok és a körülmények áldozatai vagyunk. Nem, ebben az esetben is kettőn áll a vásár. Még akkor is, ha itt a másik oldalon álló többséget a lustaság, nemtörődömség és tudatlanság jellemzi, így az önmagukat helyi politikusoknak kiadó aljasok nyugodtan garázdálkodhatnak a kommunikációs térben. A gondolkodástól ugyanis nem kell tartaniuk. A vélemények és ellenvélemények az ilyesmit elnyomják, eltakarják.

Így fordulhat elő, hogy minden szolnokitól – pártállástól és életkortól függetlenül – kormányunk elcsaklizott 42 ezer forintot. Azaz egy átlagos, 4 fős család szolnoki zsebéből nagyjából 170 ezer forintot emeltek el. Igen, ez persze csak akkor igaz, ha a szolnoki lakos képes úgy gondolni a város kasszájára, bankszámlájára, hogy azon tulajdonképpen az ő pénze (is) van. Olyan pénz, amiből működtetni lehet a várost, ami révén járnak a buszok, a kukás autók, van közvilágítás, rendezvények, idősellátás, közétkeztetés, fűnyírás, sport és sorolhatnám. És ezt a pénzt nem loptuk, elcsakliztuk másoktól, kegyként, alamizsnaként kaptuk, hanem a törvények mentén, jogosan keletkezett, éppen azét, hogy a város működhessen, a szolgáltatásait ne piaci áron adhassa. Amikor tehát a kormány kivesz a város kasszájából 2,5 milliárd forintot – mert éppen üres az álamkassza, vagy így akarja büntetni a nagyvárosokat, esetleg velük akarja finanszíroztatni önmaga helyett a kisebbek kiadásait –, akkor nem a polgármestert, a képviselőtestületet, a polgármesteri hivatalt rabolta ki, hanem engem, önt, minket, minden szolnokit. Kis túlzással hatvanezer ember pénztárcájában turkált. Ami már önmagában is felháborító.

Ám nálunk még ez is fokozható. A „jóságos” állambácsi képviselői nagy ünnepség keretében, aláírási ceremóniát rittyentve játszották el, hogy a hatalmas szívüknek köszönhetően nagyjából 400-440 millió forintot visszakap Szolnok. Tehát a fejenként elcsaklizott 42 ezrünkből visszacsorgatnak szolnokinként 7 ezret. És itt jön a hab a tortára. Szolnok elzavart polgármestere, bukott miniszteri biztosa, elhajtott választókerületi elnöke, a nyughatatlan őszülő halánték mindezek után képes kiposztolni, hogy mindez milyen remek, ennek örülni kell, és csak a kormány. Azaz nagyjából ünnepeltetni akarja a szolnokiakkal Szolnok kirablását. A lakóhelyéről beszélünk! Arról a városról, ahol talán meg akar öregedni, amiért évtizedek óta önzetlenül tesz. Na, ilyenkor tényleg nehéz eldönteni, hogy csak szimplán hülyének néz bennünket, avagy ennyire cinikus, netán ő sem érti, miről beszél, posztol, kommunikál.