A Búza Barna éremművész szignójával ellátott, nagyjából 10 centiméter átmérőjű, szerintem bronz plakett egyik oldalán a Szolnok 900 éves felirat alatt a város 1686-os látképe alapján készült ábrázolás látható. A mintául használt metszetet a város 133 éves török megszállás alóli felszabadulása (1685) alkalmából Burckhard von Birckenstein hadmérnök készítette. A plakett és a metszett közötti alapvető eltérés azonban, hogy míg Birckenstein munkájának előterében csak egy nagyobb lovas alak és egészen sok harcoló katona látható, Búza Barna a plakett alsó ívére három, számomra töröknek tűnő lovakon száguldó alakot helyezett. További különbség, hogy az 1686-os metszet a város ábrázolása fölé helyezett szalaggal, benne a Zolnok felirattal fejeződik be, miközben a plaketten, az üres szalag fölé a város pelikános címere került, amit a szocializmus idején használt Szolnok címerbe is beillesztettek.

A plakett készítésének időszakát, a szocializmus idejét azonban sokkal jobban érzékelteti a másik oldal, amelynek jobb szélénél – nagyjából 3 óránál – láthatjuk az alkotó, elsőre talán repülő madaraknak tűnő szignóját. A kép felső részébe toronyházak vagy irodaházak, illetve a madarakat követően füstölgő kéményes gyár került. A második sort egy ifjú pár nyitja, a férfi kezében csillagos rudas lobogóval, az anya ölében gyermekkel. Mellettük – tulajdonképpen az éremoldal közepén – egy festőállvány mögött művész áll, majd pedig két férfi – egyik kezében talán kalapács -, mögöttük újra csak lobogó következik. Az alsó sorban a két évszám egy gabonát arató kombájnt – szerintem SZK-6-ost – fog közre. Azaz a munkás, paraszt, értelmiség (művész) és a jövőt jelentő ifjúság összefogását vehetjük észre, miközben a modern mezőgazdaság illetve a fejlődő ipar és város is megjelenik a szemlélő előtt. Abba a kérdésbe most ne menjünk bele, hogy az elvileg 900 éves város történetéből miért csak szűk 300 év jelenik meg a valószínűleg viszonylag nagyobb számban készült alkotáson.

Búza Barnáról amúgy érdemes megjegyezni, hogy amikor ennek a plakettnek az elkészítésére megbízást kapott, nem egy szimpla képzőművész volt. Sőt úgy is fogalmazhatnék, hogy nem volt akárki az egypártrendszer közéletében. Merthogy éppen országgyűlési képviselő volt, többek között Major Tamással, a Nemzeti Színház direktorával együtt. Ez persze nem vonja kétségbe művészi kvalitásait, hiszen az 1910-ben született szobrász és éremművész már a harmincas évektől építgette életművét és pályáját. Ez utóbbiba pedig az 1945 utáni meghurcolás, műtermének elvétele, majd a hatvanas évektől tanácstagság is belefért. És természetesen a hosszú élet kurzusaihoz illeszkedő szobrok és plakettek. Merthogy utóbbit nemcsak Szolnoknak készített, de például Józsefvárosnak is a „felszabadulása” alkalmából, Székesfehérvárnak az Alba Régia Napokra, vagy éppen 1973-ban a 150 éves Petőfi évfordulóra.