Szolnok főtere a Kossuth tér 3. számú ház emeletéről fényképezve, valamikor 1912 és 1915 között, egy nyári piaci napon, délelőtt kilenc óra körül. Úgy tűnik, az első világháború előtti években a piaci kofáknak állandó helye volt a 68-as obeliszk körül. Kalapos férfi ezen a képen is alig látható.

Amikor ez a képeslap a legkorábban elkészülhetett, akkor már nagyjából húsz éve Kossuth Lajos nevét viselte Szolnok főtere, egyben legfontosabb élelmiszer beszerző helye. És annak ellenére, hogy ezt a maga nemében gyönyörű képeslapot a helybéli Faragó Sándor – aki aztán a két világháború között lett igazán jelentős papírkereskedő és nyomdász Szolnokon – adta ki, bal felső sarkába nem az egykori kormányzó neve, hanem a közterület közkeletű elnevezés, a „Piacztér” felirat került. Talán nincs is ezen mit csodálkozni, hiszen a Kossuth tér 3. szám alatt egykor álló Tiszavidéki Takarékpénztár épületének, a Magyar Király Szálló – ma múzeum – felőli, emeleti erkélyéről, egy piaci nap délelőttjén dolgozott az ismeretlen fotós, így ha elsőre rápillantunk a felvételre, a piac, ami először eszünkbe jut róla.

A Szolnokról Nagyszebenbe, német nyelven küldött képeslapomhoz használt fotó legkorábbi lehetséges készítési időpontjáról egy távoli ház teteje árulkodik. A Népbank kétemeletes, tetején Hermész-szobros épülete felől, ha elindul a tekintetünk a felvételen bal felé, akkor először a Nemzeti nagyszálló tetejét láthatjuk, majd a bank hátsó traktusa után egy másik Szapáry utcai tető bukkan elő. Alakja és elhelyezkedése alapján az nem lehet más, mint az egykori 13. szám alá épült Erlich-féle bérház – más házszámmal, ma is ott áll -, aminek az építési terveit 1911 áprilisában fogadták el, így a következő év nyarára már látszódhatott a teteje a Kossuth térről. Mert ugye a fák lombozata alapján egyértelmű, hogy nyáron dolgozhatott a fotós, miként az árnyékok miatt azt is kijelenthetjük, délelőtt kilenc-tíz óra körül lehetett a fotózás pillanatában.

Néhány héttel ezelőtt a blogSzolnok Album rovatának „Pillanatok az obeliszk körül” című írásában mutattam be egy ugyancsak a Kossuth teret ábrázoló képeslapot, amit azonban inkább a Kossuth tér 3. szám elől, a téren állva készített az ismeretlen fotós. Először azt gondoltam, hogy e két felvétel ugyanazon a napon, esetleg néhány perc eltéréssel készült, de most már inkább arra hajlok, hogy a piacozók sátrainak és a kofáknak is kialakult, állandó helyük lehetett a téren. Így ugyanaz a szakadt hátuljú sátor és ugyanazok az árusok láthatóak a képen két különböző piaci napon. Leginkább nők, miként a vásárlók is kizárólag asszonyok. Kalapos ember mindkét felvételen csak mutatóban látható. Ezek szerint az első világháború előtt sem a piacozás, sem a bevásárlás nem volt túl férfias elfoglaltság.

Mindenesetre a festett kék ég alatt meghagyott fekete-fehér felvétel egyedivé és különösen széppé teszi ezt a valószínűleg az első világháborúban a szolnoki állomáson feladott képeslapot. Nemcsak a szolnoki piac hangulatát, a Kossuth tér körüli, a tetejétől megfosztott és beburkolt Népbank épületén kívül ma már nem álló házakat őrzi ez a felvétel, hanem sok képeslaphoz hasonlóan a múlt század elejének helyi „divatját” is. Legalábbis az asszonyok, a dolgozó, háztartást vivő asszonyok tekintetében, akik földig érő szoknyát, kötényt és elől megkötött fejkendőt viseltek piaci napokon, a szolnoki Kossuth téren.