"Üres üveg, az utcán szerteszét, rá se ránts, ha nincs üvegbetét!" - Énekelte Hofi Géza 1985 szilveszterén a Piál a Föld című paródiájában. A dal eredetijéhez (We are the World) nemrég egy miskolci gimnázium forgatott klipet, nem kis webes sikerrel. Azt hiszem, hétvégenként Szolnokon Hofi paródiájához lehetne egy nagyon szomorú, de talán hasonlóan népszerű kisfilmet készíteni. Mert a belvárosban rengeteg üveg hever szerteszét. Komoly képanyaggal tudok szolgálni a leendő filmhez.

Ha valakit érdekelne, akkor a Tiszaliget bejáratánál, az Olajbányász parknak keresztelt kis területen álló szobor talapzatán a tábla azt hirdette, hogy Szabó László (1986) alkotásáról van szó, amit 2008-ban több cég támogatásával helyeztek át ide. Hogy az a tábla kinek volt útjában? Vagy kinek kellett? Avagy, ha rongálás miatt vitték el, ki tett benne kárt?

Ha valakit érdekelne, hogy 2011-ben mikor indultak Szolnokról a vonatok, akkor ne a világhálón keresgéljen, hanem ballagjon el az Árkádba, a néhai MÁV jegyirodához. Hogy a menetrend silabizálása közben szörnyülködni is fog a hátramaradt állapotokon, az benne van a pakliban. Nerfeld Ferenc zokogna, ha látná, hogy a palotája helyére épített modern társasház földszintje milyen állapotban van. Szolnok közepén ez köz- vagy magánterület? Csak a galambok miatt, hogy tudják, hol végzik a dolgukat.

A Milléren még fellelhető, egykor szebb napokat látott Vízügyi Múzeum lassan, de biztosan pusztul. A Hoffherr traktor évek óta nincs már a helyén, így nem lehet tanúja az egykor gondosan összegyűjtött eszközök és berendezések eltűnésének, szétkorhadásának. Néhány honlap még létező kiállítóhelyként utal a különleges szolnoki gyűjteményre, de reméljük, a kirándulók kedve az aszfaltot csak nyomokban tartalmazó odavezető úton elmegy a látogatástól, így valamivel kisebb a szégyenünk.