Ha mindaz igaz, amit a Pólya Tibor és a Balogh Kálmán utcák találkozásánál lévő kis terecskén álló Mária-oszlopról vagy Mária-szoborról jelenleg elérhető, akkor ez lehet Szolnok legrégebbi szobra. Sőt, akár azt is megkockáztathatjuk, akár város legidősebb és ma is álló, ember alkotta „építménye”.

A déli irányba fordított Mária-szobor pontos helyrajzi vagy közterületi elhelyezkedését nem tudom megmondani, ám helyét könnyen el tudom magyarázni. A Szabadság tér sarkánál, a Balogh Kálmán és a Pólya Tibor utcák elején, a Tisza- és a Zagyva-hidakra vezető utak találkozásánál, a lámpás kereszteződések közelében áll. Kicsit mélyebben, mint a hidakra vezető rámpák közlekedőszintje, így aki még soha sem állt meg előtte, az lehet, hogy csak buszból vagy autóból látta az obeliszk tetején lévő, csillagos glóriát viselő alakot. Amit barokk Mária-szoborként, Mária-szoborként, szabadtéri ájtatatossági feszületként is emlegetnek, és talán nem véletlenül áll az egykori Tabán néhai bejáratának közelében.

A nagyjából háromszor három méteres, kovácsoltvas kerítés által határolt kis „kertben” található szobor lényegében három egymástól jól elkülöníthető részből áll. Legalul egy körülbelül egy méter magas kőhasáb alkotja a talapzatát, aminek Dél felé néző oldalán – a leírások szerint – Szolnok pelikános címerét kellene látnunk. Ma már azonban csak a címerpajzs vehető ki, belső figurái teljesen elkoptak. Ami nem meglepő, ha a Szabadság tér felé eső oldalán lévő feliratot megnézzük, ami szerint 1930-ban „a Szolnoki R. K. (római katolikus) egyházközség által renováltatott”. Nem tudom megítélni a keményebb homokkőnek tűnő anyagról, hogy valóban akkor nyúltak-e utoljára a szoborhoz, vagy esetleg később is. Mindenesetre a kerítés és az alak feje körül látható glória arra utal, hogy az elmúlt évtizedekben is rendszeresen gondozták.

A talapzaton egy toszkán – más néven – római dór oszlop áll, amit egy érdekes modern ion oszlopfő zár. Ezen utóbbin ugyanis a négy égtáj felé négy különböző arcot vágó angyalka fej látható, minden bizonnyal nem véletlenül. Nem szakértőként nekem ez tűnik a szobor legfiatalabb részének, szerintem ez csak a múlt század harmincas éveiben készült, ugyanis nagyon sok, korabeli szolnoki ház díszítésén fedezhetünk fel ilyen fejecskéket.

Az oszlop tetején láthatjuk a kígyós földgolyón álló, imára kulcsolt kezű, fejét kicsit az ég felé is emelő, ugyanakkor lefelé is tekintő Mária alakját. A magam részéről azt gondolom, hogy ez lehet az alkotás legrégebbi, és a leírások alapján a XVIII. század első felében faragott része. Az biztosnak tűnik, hogy Lehnhardt Sámuel 1825 körül, Szolnokról készített rézmetszetén, nagyjából a mai helyén kivehető a szobor. Ugyanakkor azon a képen az 1804-ben készült, és sokáig a közelben látható – ma már a Vártemplom mögött álló – Nepomuki Szent János szobra hiányzik.

Ugyanakkor számtalan érvvel alá lehet támasztani a szobor XVIII. századi születését. Egyrészt a török hódoltság, majd a közel egy évtizeden át tartó Rákóczi-szabadságharc után néhány évtizeddel Szolnok elkezdett magához térni. Oly annyira, hogy megkezdődött a Belvárosi Nagytemplom és a mellette lévő kolostor építése, a még fából ácsolt Tisza-hidat legalább kétszer újjáépítették (1722, 1742), a nagyjából 4-5 ezer fős lakosság pedig egyre módosabb lett. Mindezzel párhuzamosan az egész országban virágzásnak induló katolikus vallási élettel együtt erősödött a Mária kultusz, aminek nyomán nagyon sok helyen emeltek hasonló szobrokat. Ha pedig mindehhez azt is hozzáteszem, hogy Szolnokot 1739-ben, majd 1742-ben és 1743-ban is komoly tűzvész pusztította, ráadásul ugyancsak 1743-ban egy hosszú pestisjárvány is sújtotta, valószínűsíthetjük a szobor pár éven belüli felállítását. Azaz azt, hogy ez a barokk Mária-szobor 1747 előtt készült.

Márpedig, ha ezt többnek tekintjük, mint kitaláció vagy feltételezés, akkor tartozunk magunknak annyival, hogy egyrészt a tudomány kínálta lehetőségekkel élve megpróbáljuk kideríteni a szobor valódi korát. Másrészt folyamatosan óvjuk és karbantartjuk, mint Szolnok legöregebb műemlékét.