– A Házunk tája sorozatban tavaly Szolnok kerületeit ismerhettük meg. Idén új tematikával folytatódik a program?
– Inkább azt mondanám, új témákkal egészül ki. A szolnoki csatákról szóló előadássorozat ötlete még tavaly vetődött fel, amikor szóba került, hogy a sokak által ismert, 1849. márciusi, Damjanich tábornok vezetett csata előtt is zajlott már egy ütközet a város közelében. A mostani előadás, amit Dr. Bagi Gábor történész tart január 25-én délután öt órakor a Baross utcai Civil Házban, erről az „elfelejtett” csatáról szól majd. A sorozat második előadása pedig az ismertebb ütközetet eleveníti majd fel, reményeink szerint márciusban, a városháza dísztermében. Abban pedig csak bízni tudunk, hogy a Szolnok környékén korábban, illetve később lezajlott csaták bemutatására is találunk majd szakértő előadókat, és akkor valóban egy hosszabb sorozatról lehet szó.
– Kiknek ajánlják ezeket az előadásokat?
– Mindenkinek, akit érdekel a város és Magyarország története. Főleg, hogy az „elfelejtett” csata kapcsán rengeteg érdekességet, akár azt is mondhatom, mával vonható párhuzamosságot is hallhatunk majd Perczel Mór és családja kapcsán. Akiknek szolnoki kapcsolatára is fény derül majd.
– A város egyes részeit bemutató előadások véget is értek?
– Nem. Az elmúlt évben Szurovecz Pali bácsinak köszönhetően, az ő emlékein keresztül mutattuk be Szolnok tíz kerületét. Ezt nem szeretnénk abba hagyni, viszont a következő előadások már forrásokra hagyatkozva, kicsit objektívebb szemszögből veszik végig a tíz kerületet. Kósa Károly februárban az úgynevezett nagyvárosról, márciusban pedig a 35 éves Széchenyi-lakótelepről beszél majd a folytatódó sorozatban. Szurovecz Pali bácsi előadásait pedig szeretnénk kiajánlani a helyi iskoláknak, hátha egy-egy ilyen beszélgetés felébreszti a gyerekekben a helytörténet iránti kíváncsiságot.
– Ez egy klasszikus civil kezdeményezés. Tavaly ősszel kiderült, hogy ezeknek a szervezeteknek a támogatására nem jut idén a város kasszájából. Akkor mégis, miből működnek?
– Tavaly októberben a polgármester úr világossá tette, hogy a civil szervezetek támogatására nem jut a város kasszájából. Sőt, ötleteket kért, hogy ebben a nehéz helyzetben miként lehetne életben tartani programokat. Nem tudok mást mondani, mint hogy az egyesületi tagok kreativitására kell hagyatkoznunk. Pályázunk, tagdíjbevételeink vannak, 1%-ot gyűjtünk, és próbálunk olyan feladatokat átvállalni, ami némi forrást biztosíthat a programjainkhoz. Biztos vagyok abban, hogy azok a civil szervezetek maradnak életben, amelyek mögött valódi társadalmi támogatottság van, amelyekről lehet tudni, mit csinálnak. Ehhez pedig az is kell, hogy a működő szervezetek összefogjanak, ismerjék és segítsék egymást.
– A szűkülő források jelenthetik azt, hogy kevesebb programjuk lesz?
– Csak az általam ismert civil szervezetek nevében beszélhetek. Azt tudom, hogy a szilveszteri futáshoz hasonlóan lesz farsangi futás és kerékpározás is. Szervezünk túrákat, és a Föld Napjához és az Autómentes Naphoz kapcsolódó kerékpáros felvonulások sem maradnak el.
