Amikor először megláttam ezt a képet, némi kétkedéssel fogadtam a hátuljára írt szöveget, miszerint „Szolnok utolsó konflisa az állomásról indulva a város felé. Szolnok: 1966. aug.” Ennek leginkább két oka volt. Egyrészt tudomásom szerint Szolnok utolsó lovas személyfuvarozója egészen a hetvenes évek elejéig űzte a mesterségét, amit alátámaszt az az 1969-es MTI fotó is, amin Tassi Sándor látható. (Ennek a képnek még lesz jelentősége a későbbiekben.) Másrészt nincsenek személyes emlékeim a fotó készítésének idejéből a szolnoki vasútállomás környékéről, ráadásul viszonylag kevés kép ismert a Jubileumi tér előtti időszakból. Így először ezt a fotót és más forrás értékű képeket kellett bogarásznom, hogy minden kétséget kizáróan elfogadjam az ismeretlen kéz által írt meghatározást, az ismeretlen fotós által, minden bizonnyal hirtelen készített felvétel hátulján.

E papírkép jobb felső sarkát jobban megnézve, látható három olyan épület felső traktusa, amelyek nagyon valószínűvé teszik, hogy a felvétel valóban Szolnokon, az akkor épp Beloianniszról elnevezett utca végén, a vasútállomás közelében készült. A legtávolabb kimagasodó épület ugyanis nagyon hasonlít a Gépipari tetejére, majd ha attól elindulunk a fotós felé, akkor szerintem ugyancsak egyértelműnek tűnik a Közgé teteje, majd kicsit még visszább a néhai Bőrtex Mátyás király út sarkán elfordított homlokzata.

A Gépipariról és a Közgéről tudjuk, hogy már a második világháború végén is álltak, a Bőrtexről pedig egy 1961-es légifelvétel bizonyítja, hogy a hatvanas években már simán rákerülhetett egy szolnoki fotóra. És ez a légifelvétel tette számomra világossá azt is, hogy a felvétel felső részében, középen, a ló fölött látható házsor a Liget út és a Mátyás király út között sorakozott egykor.

A kép helyszínének azonosításában a fentebb már említett 1969-es MTI felvétel is segített, hiszen a konflis mögött azon is autóbuszok láthatók, a ló lábai alatt pedig kockakő – talán keramit – burkolat. Az 1961-es légifelvételen is felfedezhető, hogy a háború után csak részben helyreállított Pfaff-féle vasútállomás előtt, attól kicsit távolabb, de nagyjából a Liget utca végén volt a buszforduló, aminek léte pont olyan logikus, minthogy a konflisok is itt várakoztak. Az 1969-es MTI képet és ezt az ismeretlen októból készült felvételt összevetve még azt sem zárnám ki, hogy a két képnek ugyanaz a konflis, hajtó és ló a szereplője. Főleg, hogy Tassi Sándorról tudjuk, már jóval a háború előtt is ezt a mesterséget űzte, és a szocializmusban is folytatta, miközben az első Warsawa taxikkal és a mind sűrűbb buszközlekedéssel kellett versenyeznie.