– Hogyan született meg a lépcső tetején, pipával a szájában, ecsetekkel az egyik kezében, a másikkal pedig éppen festő Aba-Novák Vilmos szobor ötlete?
– A tervet legalább 10 évvel ezelőtt, még akkor készítettem, amikor felújították az Aba-Novák Kulturális Központot. Több vázlat is született arról, hogy a szobor az emeleti színházterem bejáratához kerülhetne úgy, hogy az ajtók fölött Aba-Novák, egyébként Fehérváron látható, a Magyar-francia történelmi kapcsolatok című, Párizsban nagydíjat nyert pannójának a másolata lenne elhelyezve. Azaz úgy nézett volna ki, mintha éppen azon dolgozna. Mindenkinek tetszett a terv, de odáig már soha sem jutottunk el, hogy meg is valósíthassam.
– Miért kezdett Aba-Novákkal foglalkozni?
– Nemcsak példaképemnek tekintem, de örökségének az élvezője is vagyok, hiszen a mesterem, Somogyi József, Aba-Novák tanítványa volt. Mindig is foglalkoztatott Aba-Novák, mert olyan képzőművész volt, aki ha elképzelt valamit, azt meg is valósította. A programművészet híve volt. Azaz tudatosan, tervszerűen, egymásra építkezve dolgozott. Nem véletlen az sem, hogy ő lett az egyházi festészetünk XX: századi megújítója. A művészetével lényegében felállított egy sajátos bolygórendszert, ami körül aztán elkezdtek keringeni a követői. A kapcsolatunkat természetesen az is meghatározta, hogy Aba-Novák Szolnokon is dolgozott, így a szülővárosomhoz, az otthonomhoz is kötődik.
– Mi alapján formálta meg Aba-Novákot? Például az arcát. Fotók, képek alapján dolgozott?
– Több önarcképe illetve róla készült fotók is ismertek, amiket természetesen használtam. De ezektől függetlenül is él bennem az arca. A művelődési ház aulájában néhány éve elhelyezett Aba-Novák szobrot, ami egy meglévő portré másolata, ugyancsak én készítettem. A ruházata fotók alapján született. Az hogy egy lépcső tetején áll, ami akár egy létra is lehetne, a képzőművészetben a föld és az ég összekötését szimbolizálja. Ahogy Weöres Sándor is írja: ?Alattam a föld, fölöttem az ég és bennem a létra?. A jobb kezének a mozdulata lényegében a lépcső folytatása, a kezében lévő ecset pedig olyan, mintha éppen alkotna. Mint, ahogy a Sixtus-kápolnában is látjuk az Úr és Ádám majdnem összeérő kezét, az alkotó és az alkotás találkozását. A szobor leeresztett baljában lévő ecsetek pedig nemcsak a kompozíció miatt fontosak, de nem véletlenül, akár keresztnek is láthatók.
– Miért kerül Székesfehérvárra a szobor? Nem sajnálja, hogy nem ott áll majd, ahová képzelte?
– Nekem is furcsa lesz, de Aba-Novák legalább annyi szállal kötődik Fehérvárhoz, mint Szolnokhoz. Kevesen tudják, hogy az az épület, ami ma a fehérvári Csók István Képtár, az eredetileg Aba-Novák említett pannójának a bemutatására épült. Csak mivel a Horthy korszak festőjeként, ráadásul az egyházi festészet megújítójaként tartották számon, évtizedekig nem nagyon beszéltünk róla, a fehérvári pannóját is sokáig letakarták, és csak pár éve restaurálták. Tavaly ősszel volt egy kiállításom Budapesten, a Stefánia-palotában, ahová ennek a szobornak is elvittem a makettjét. L. Simon László, aki szintén kötődik Székesfehérvárhoz, és a kiállításomon beszédet mondott, ott szeretett bele a szobortervbe, és ez döntötte el, hogy oda kerül. Ami abból a szempontból is logikus, hogy Aba-Novák legnagyobb képei mégiscsak Fehérváron láthatóak.
– Egy évtizeddel a makett elkészítése után miért kellett még egy év, hogy maga a szobor is elkészülhessen?
– Amikor tavaly ősszel eldőlt, hogy megvalósulhat a szobor, először el kellett készítenem a valós méretű agyag változatot. Ez több hetet vett igénybe úgy, hogy naponta ki- és becsomagoltam a hálóvázra épülő szobrot, nehogy kiszáradjon. Majd ez alapján készült el az öntőminta, ami ugyancsak rengeteg időt vett igénybe, de csak ezt követően kezdődhetett az öntés. Mivel nem egy az egyben öntöttük ki a szobrot, hanem 21 darabban, az ugyancsak hetekig tartó öntés után következhetett az összeállítás, majd ennek a nyomainak az eltüntetése. Pár nappal az avatás előtt itt tartunk, és még hátra van a végső szín kialakítása, illetve a felállítás.
– Akkor lényegében majdnem egy évig nem is dolgozott máson?
– Ha jobban belegondolok, talán csak kisebb terveket csináltam. Ez egy 2,2 méter magas, talapzaton álló, több száz kilós szobor, aminek az elkészítésében olykor négy-öt ember segített. Nem nagyon lett volna időm mellette mással foglalkozni.
– Akkor mit csinál augusztus 26-a után, amikor felavatják az új szobrát?
– Évek óta készítek viszonylag nagyméretű, négy és fél méteres szobrokból álló sorozatot, aminek a darabjai egy barátomnak az udvarán állnak. Ennek a sorozatnak egy újabb darabját szeretném elkészíteni, nem megrendelésre, csupán belső késztetésből. Amiből persze nem lehet megélni, de szerencsére vannak felkéréseim, amelyekből talán néhány megvalósul. Tápiószelére például egy Csodaszarvas-motívumos dísz kutat kértek tőlem, Zagyvarékasra egy Móricz Zsigmond szobrot, Újszászra pedig a várossá nyilvánítás közelgő húszéves évfordulójára egy másikat. Emellett 15 éve vajúdik egy olyan Szent Flórián szobor terve, ami Szolnokra kerülne, és minden olyan tűzoltónak emléket állítana, akik hivatásuk teljesítése közben hunytak el.
– Akkor a következő évek is legalább olyan termékenyek lesznek, mint az előzők?
– Remélem igen. De a szobrok mellett vannak más terveim is. Az egyik Aba-Novákhoz kapcsolódik, aki ugye megújította a XX. századi egyházi festészetet. Az egyházi képzőművészet megújítására a XXI. században is szükség lenne, elég csak néhány falusi templomunk belsejére, gipsz szobraira gondolni. Nagyon szeretném, hogy ha már Szolnokon van egyházi iskola, akkor ott elindulna az egyházművészeti képzés. Ami esetleg elvezethetne a másik tervem megvalósításához, a Vártemplom belsejének liturgikus újraalkotásához. Miért ne készülhetnének ma freskók, szobrok, vagy akár díszes bejárati ajtók? Szolnok hamarosan 1000 éves lesz, ami jó apropó lenne egy ilyen vállalkozáshoz is.
