Az 1904-ben Szolnokon szolgáló őrvezető lapja a postára adás napján megérkezett Kunmadarasra. Az érvényes szabályokat ugyan megszegte, de azért erre az anziksz készítői is ösztönözték.
Minden bizonnyal egy Pásztóról Szolnokra elszármazott hölgy küldte édesanyjának új évi üdvözletét az alig egyéves Damjanich-szoborral a nagy háború előtti utolsó békés szilveszterkor.
A szolnoki „szép Tisza-hidat” mutató képeslaphoz használt fotó tulajdonképpen 1911 és 1937 között bármikor készülhetett. Ebben az esetben a képnél izgalmasabb a hátlapra írt szöveg.
A szolnoki Kossuth tér 2., 3. és 4. szám alatti épületeket és az éppen kopár piacteret mutató fotó 1894 és 1918 között bármikor készülhetett. Képeslapváltozata a nagy háború utazó emléke.
Milyen célt szolgált ez a képeslap méretű kartonkép? A szolnoki Szabadság térről 1911 előtt készülhetett ilyen fotó? Gyömörey Félix házát akkor és azok építették, ahogy ma gondoljuk?
Nemcsak azért, mert a „szomszéd kertje mindig zöldebb”, hanem amiatt is, hogy a kecskeméti városháza felújítása kapcsán, az épületben lévő helytörténeti kiállítás irigylésre méltó.
A szolnoki Kertmari Annával beszélgettünk, aki az Abonyi Vándorszínház Tévedések végjátéka című előadásának írója és rendezője. Premier szeptember 5-én az abonyi művelődési házban.
Talán túlzás az elmúló nyarat ilyen idézettel jellemezni, miként azt tippelni, hogy gyorsan elfelejtjük. Szolnokon nemhogy egy rendszerváltásnál, de kormányváltásnál is kevesebb történt.
Én csak úszni akartam. A Tiszaligeti strand első téli üzemnapján (08. 31.), délután ötkor. Az 50 méteres medencében, amire hét évet vártam. Hosszában. Jeggyel, amit a pénztárnál vettem, és ahol nem szóltak, hogy a tervem nem sikerülhet. Persze én vagyok a hülye, a mindent szarozó, mert nem néztem meg a pályafoglaltságot valahol, mert nem tolerálom, hogy a fél medencét kiadták a vízilabdásoknak. Ismét nekem kellene megértőnek lennem. Nem. Nekem a Tiszaligeti strand újra bezárt.