Bírósági tárgyalás a városházán, a teljes hosszában elkészült Ságvári körút új neonfényei, irodalmi műsorok három helyen a városban, illetve az első videotéka. Egykori szolnoki októberek.
Szolnok lakói képletesen ismét a második sorban ültek egy olyan szolnoki beruházás indításán, amihez 9,5 milliárd adóforintot ad az ország. Csak mosolyoghatunk, és utólag kérdezhetünk.
Van közünk 130 évéhez? Tétlenül nézzük, hogy már a tetejére is feljutottak, a kézjegyük ott is virít? Mit hagyhattak az évek óta üres, néhai hotelszobákban? Már olyan, mint az egykori rádió, vagy inkább a 10 éve elpusztított altiszti házak utolsó napjaira hajaz? Az ablakok tárva, lassan a nyirkos szél is átjárja. Magántulajdont emészt a természet és az értelmetlen rombolás. Nézzük, míg bontásra érik, hogy aztán évekig üres telek legyen a város közepén? Fodor Dani hol jársz?
Ez most tényleg ajánlás, ráadásul nagyon személyes. Április eleje óta fut ugyanis egy „napi sorozat” az Aktív Rádión, ami nem véletlenül minden reggel 9 óra 50 perc körül hangzik el.
Egy kora tavaszi hétvégén örökíthette meg az ismeretlen fotós a szolnoki Beloiannisz utca elejét 1975 és 1978 között. Csenevészek még a facsemeték az 1-es előtti buszmegállónál.
A MÁV hangosbemondók szerint a vasút teljes területén tilos a dohányzás illetve az elektromos cigaretta használata. Ám minden szabály annyit ér, amennyit betartanak, betartatnak belőle. Vannak dohányosok, akik a peron távolabbi részén szívják, mások a tömegben. Szolnokon egyiknek sincs következménye. Vasutas, rendőr ilyesmivel nem foglalkozik. Akkor viszont minek ez a szabály? Jó, a MÁV hangosbemondók sok más olyan dolgot is mondanak, amiknek nincs köze a valósághoz.
Négyezer, nyolcezer, tizenkétmillió, nem számszerűsíthető. Akik az elmúlt 16 évben egyszer is olvasták a blogSzolnokot március elején, talán sejtik, miről beszélek. Tizenhétbe léptem.
Ismerős? Furcsa? Mert valami hiányzik erről az 1981-es szolnoki fotóról, amit sem előtte, sem utána nem lehetett már így elkészíteni. A Nerfeld-palota már nem, az Árkád pedig még nem áll.
Szolnok Kádár-kori története akár az otthonteremtésen keresztül is elmesélhető. Sok régi és új szolnoki költözhetett új lakásba, azaz a mai lakásállomány jelentős része is akkor épült.
