Emlékeznek még az M8-as autópályának arra a nyomvonaltervére, ami valahol Szolnoknál kapcsolta volna az M4-hez, azaz új utat nyitott volna nekünk Nyugat felé? Sokszor eszembe jut.
A színészet és a színház dicsérete? Szembesítés a megöregedés problémáival? Az őszinte szerelem győzelme? A mindennel és mindenkivel kufárkodók felmutatása? Sok fa áll ebben az Erdőben.
Mindössze három bucka a különbség a szolnoki vasútállomásról kiadott fekete-fehér és színes képeslapok között. A három bucka minden bizonnyal az utólagos színezéskor tűnt el a képről.
A száz éve elhunyt Papszt Piroska révén Szolnok is „látható” a Néprajzi Múzeum Vágatlanul című kiállításán, ami azonban számomra nemcsak a régi fotók, de a létrejötte miatt is különleges.
A „900 éves Szolnok” jubileumi évre jóval a megnyitása előtt elkezdtek készülni, amit a mellékelt négyképes anziksz is igazol. Hiszen ezt már 1974 nyarán postára lehetett adni Szolnokon.
A Csepel D-705-ös platójának szélén Bíber Pál, a Verseghy Gimnázium testnevelője egyensúlyozott, de nem 1963-ban, hanem minimum egy évvel korábban. Még néhány kép arról a felvonulásról.
Ha megáll, hogy a 17 milliárdos NKA-pályázat döntnökei valóban „különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelést” követtek el, mit tettek a pénzhez jutók? Például Szolnokon?
A múlt század első évtizedében Szolnok már kerékpáros város. Legalábbis erre utal, hogy egy újabb 1905 és 1911 között készült szolnoki fotón bukkan fel biciklis. A Baross út felé tekert.
Az egykori Kossuth téri artézikút puttós szobra immár harmadik oldaláról is ismert. A „felnik” valójában „kerámia kompozíció”, és úgy tűnik, Zsoldos László készítette a Hegesztőt.
