Természetesen nincs a gyűjteményemben sem a „900 éves Szolnok”, sem a korabeli városi címer világítós verziója, amelyek egykori létezéséről is csak a mellékelt fotóról szereztem tudomást. A felvétel alapján egyértelmű, hogy ez a két „dísz” a Kossuth és a Szigligeti út sarkán álló cukorgyári bérházon volt, és afelől sincs kétségem, hogy gyártásukról és felszerelésükről is az épület földszintjén a „Hatvanas” ABC-t működtető Csemege vállalat gondoskodott, miként a működtetés költségét, a plusz villanyszámlát is ők fizethették. Biztos, hogy ezek a világítós „reklámeszközök” 1975 környékén kerültek erre a helyre, eltűnésük dátuma azonban – legalábbis számomra – kétséges. A mellékelt fotót ugyanis abban a fotóalbumban találtam, amelybe minden bizonnyal a Hazafias Népfront kezdeményezésére, a nyolcvanas évek közepén, a város közterületi szobrairól készült felvételek kerültek. Annak kicsit a valószínűsége, hogy valaki utólag ragasztotta be ezt a képet az albumba, miként annak is, hogy egy évekkel korábban készült fotót helyeztek volna el az 1984-85 körüli felvételek között. Úgyhogy ezen egyetlen forrás alapján azt kell gondolnom: a „Hatvanas” bejárata felett még a nyolcvanas évek első felében is ott voltak ezek az ünnepi „díszek”. (Ha valakinek van erről információja, kérem, ossza meg velem!)

A Szolnok-Békés megyei Élelmiszer és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat jubileumra készült franciakártyája viszont a tulajdonomban van, ráadásul két eredeti celofánozású, bontatlan csomagban. A későbbi Kunság Füszért reklámajándékának csak így párban volt értelme, hiszen ezzel a kártyával olyan játékokat lehetett játszani – különböző pókerek és römik –, amelyekhez 104 lap kellett. És lehet, hogy a mából nézve ez nem túl praktikus vagy elegáns reklámajándék, a hetvenes években kincset érhetett. Emlékeim szerint ugyanis nem volt olyan családi, baráti összejövetel, ünnep, ahol az evés-ivás után ne került volna elő vagy a francia- vagy a magyarkártya, és ne indult volna el a kvaterkázással egybekötött játék. De kirándulást – főleg hosszú vonatúttal –, vagy vízparti nyaralást sem lehetett elképzelni kártya nélkül, és bizony mifelénk, valahogy mindig eltűnt egy-két lap, vagy akár az egyik pakli, így jól jött egy-egy új készlet. Szóval, szerintem zseniális ötlet volt ünnepi kártyapaklit készíteni, igaz, számomra felfoghatatlan, hogy ezek miként maradhattak 51 éven át felbontatlanok, azaz hogyan válhattak számomra különleges kinccsé a Szolnok 900 gyűjteményemben.

És, ha már értetlenség részemről, akkor ezen a vonalon maradva, álljon itt a megyei napilap jubileumi, tehát 1975-ös kártyanaptára. Aminek a szememben az az igazi különlegessége, hogy ugyanebben az évben, nagyon hasonló grafikával jelent meg egy másik naptárja is a lapnak, ami merőben szokatlan volt. A hetvenes évek második feléig ugyanis az volt a szokás, hogy minden kártyanaptár-készítésre vállalkozó cég vagy szervezet, minden évre csak egyfajta naptát készíttetett. Ez általában igaz volt Szolnok legnagyobb iparvállalatára, a Tiszamenti Vegyiművekre (TVM) épp úgy, mint a papírgyárra, a Mezőgépre, vagy a kőolajosokra is. Nagyobb mennyiségben, ugyanarra az évre szóló különböző naptárakat – saját „kutatásaim” alapján – először a zagyvarékasi Béke TSZ készíttetett, miután megnyitotta kapuit Szolnokon, az általa működtetett Szövetség ABC. Úgyhogy a Néplap kétféle 1975-ös kártyanaptára az én szememben kuriózum, de hát a jubileumi évre való felkészülésbe – merthogy ezeket még 1974 őszén készíthették – ez is belefért.