Szolnok másfél évszázaddal ezelőtt lett megyeszékhely. Ám ezen kívül is van/lenne mit ünnepelni, amit mutat, hogy ebbe a részbe csak a 100 évnél régebbi, kerek évfordulók fértek be.
Az év utolsó blogSzolnok bejegyzése rendhagyó abból a szempontból, hogy az Album rovatban négy olyan régi fotót mutatok be, amelyek olvasóktól érkeztek, és régi teleket mutatnak. BÚÉK!
Meg nem valósult álmok, avagy nem változik itt semmi? Horgászmúzeum Szolnokon, csúszó nagyberuházás, sorok a rendelőkben, lassú átkelés a Tiszán. Újabb karikatúrák a Kádár-korból.
Szeretné, hogy éjjelente, 10 percenként Boeing 747-es „Jumbo” teherszállító-repülők húzzanak el a feje fölött? De nem is érdekel senkit, hogy a szolnokiak és a környékbeliek mit akarnak.
A Tisza szálló nem működik, a falikút száraz, a sétány sokszor kihalt. Hogyan lehetne hasznosítani a környéket? Legyen a szemfülesek ingyen parkolója! Rendőr, közterületes, képviselő úgysem jár arra. Itt az ideje, hogy mindenki húzzon ki egy téglát az élhető, szerethető Szolnok düledező épületéből, töröljük el a szabályokat, a hagyományokat! Mindenkinek lehet oka, hogy pont rá miért ne vonatkozzanak a szabályok. Nemcsak a város irányítói miatt zuhan Szolnok a mocsárba.
A száz éve született, Szolnokhoz sok szálon kötődő Gácsi Mihályról tart előadást a Verseghy Könyvtárban Képiró Ágnes művészettörténész, akit a Munkácsy-díjas grafikusról kérdeztem.
Faragó Sándor közel fél évszázadon keresztül volt Szolnok meghatározó papírkereskedője, nyomdásza, első könyvkölcsönzője. Százéves falinaptára jól mutatja: profi volt a szakmájában.
Alanyi jogon jár, hogy az autóinkat közterületen tároljuk? Hátralévő életünk leghűvösebb nyara után jó lesz az autóknak, ha izzadó betonon, a napon állnak. Tudnánk máshogy gondolkodni?
Ismét magamat ajánlom. Pontosabban az első mesekönyvemet. A Kolibri Kiadó gondozásában a napokban megjelent Azapa megmentését Pájer Lilla zseniális rajzaival. Ez itt a mese meséje.
