Egy iciri piciri agyú szolnoki elment bevásárolni, bevásárlókocsiját megtöltötte, és egy százasért a kocsit is hazavitte. Már hallom a hasonló szolnokiakat, akik védelmére kelnek. Nem nekik jelezném, hogy az iciri piciri agyú lopott. Az igaz baj pedig az, hogy ezt látványosan hirdethette is Szolnok utcáin. Senki nem szólt. Mert ez ugyanúgy rendben van, mint az otthona közelében hagyott, lopott bevásárlókocsi, aminek gondja már nem az övé. Öleljék keblükre!
A muzsika hangja főpróbája egyértelművé tette, hogy Molnár Nikolett jelenleg a szolnoki társulat vezetőszínésznője. Dósa Mátyás pedig tényleg bármit el tud játszani. Előzetes recenzió.
Nem kétséges, hogy ez a fotó Szolnokon készült, miként abban is biztosak lehetünk, hogy nem 1978-ban, ahogy a nagyszerű Fortepan jelzi, hanem inkább 1974 nyarán. Egyszerű indokolni.
A szolnoki székhelyű, de megyei érdekeltségű Jász-Nagykun Vendéglátó Vállalat grafikus képeslappal köszöntötte a 900 éves várost, amire a Volán és az Állami Biztosító is rákerült.
A települések gazdaságának fontos pillére volt, hogy a helyieket, helyi kereskedők látták el. A fejlődésnek persze nem lehet gátat szabni. De miért ne nyerhetne az ügyön a közösség?
A Csepel D-705-ös platójának szélén Bíber Pál, a Verseghy Gimnázium testnevelője egyensúlyozott, de nem 1963-ban, hanem minimum egy évvel korábban. Még néhány kép arról a felvonulásról.
Ha megáll, hogy a 17 milliárdos NKA-pályázat döntnökei valóban „különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelést” követtek el, mit tettek a pénzhez jutók? Például Szolnokon?
A múlt század első évtizedében Szolnok már kerékpáros város. Legalábbis erre utal, hogy egy újabb 1905 és 1911 között készült szolnoki fotón bukkan fel biciklis. A Baross út felé tekert.
Az egykori Kossuth téri artézikút puttós szobra immár harmadik oldaláról is ismert. A „felnik” valójában „kerámia kompozíció”, és úgy tűnik, Zsoldos László készítette a Hegesztőt.
