2026.04.1. (szerda)

Tényleg az utolsó fahíd

Tényleg az utolsó fahíd

Dátum:

Tévedtem. Szolnoknál nem 1909. március 15-én ívelt át utoljára fa közúti híd a Tiszán, hanem 1945 nyarától talán 1946 első feléig. A „szép Tisza-híd” romeltakarítási fotói igazolják ezt.
A hídkapu egyértelműen azonosítja az 1944-ben felrobbantott szolnoki „szép Tisza-hidat”

Az elérhető irodalom eddig azt mondatta velem, hogy Szolnoknál 1909. március 15-ig kötötte össze utoljára fából ácsolt közúti híd a Tisza két partját. Ezt támasztották alá azok a felvételek, amelyek az utolsó – részben még Obermeyer Lajos által ácsolt – fahidat mutatták a nevezetes jeges ár után, az elsodort középső részei nélkül. Továbbá azok a képeslapokon megjelent fotók is, amelyeken az új, egyben első vas és beton, szolnoki közútihíd – a „szép Tisza-híd” – építését örökítették meg. Illetve azok a fényképek, amelyek pedig a 33 évesen másodszor is felrobbantott, a budapesti Szabadság-hídra emlékeztető átkelőt mutatták, illetve mellette, a mai Tiszaliget és Verseghy park között húzódó pontonhidat ábrázolták. Ráadásul vagy figyelmetlen voltam, vagy nem jött szembe, de eddig nem találtam annak írásos nyomát, hogy az 1946 májusában elkészült ideiglenes átkelő átadásáig egy „még ideiglenesebb” híd is volt a folyó két partja között, azaz nem komppal és pontonhídon oldották a felrobbantott híd pótlását. Természetesen nem szeretném senkire se fogni tévedésemet, amit ráadásul eddig terjesztettem is, és ezért elnézést kérek.

A felvétel, amelyiknél nekem leesett a tantusz: honnan fotózták a hídroncs bontását? A felvétel jobb alsó sarkát nézzék!

Egy szerintem 1945 nyarán készült fotósorozat egyik nagyítása késztet arra, hogy egy újabb forrás előtt meghajolva azt mondjam, a „szép Tisza-híd” második, 1944 őszi felrobbantása után valamikor, de legkésőbb 1945 nyarán, lényegében ugyanolyan fa átkelőt ácsoltak a szőke folyó fölé Szolnokon, mint amilyen a véres 20. század első napjait köszöntötte. Ami teljesen logikusnak is tűnik, hiszen a tudás meglehetett hozzá, megfelelő faanyagot a vérontás és pusztítás utáni hónapokban egyszerűbb volt szerezni, mint vasat és betont, ráadásul létfontosságú volt a Tisza két oldalának összeköttetése, és nemcsak katonai szempontból. Nyilvánvaló, hogy pontonhídon és kompon nem lehetett volna közel másfél éven át a forgalmat bonyolítani. Ugyanakkor ismétlem, az itt bemutatott fotók felbukkanásáig én ennek a tényleg utolsó szolnoki fahídnak a létezéséről még csak nem is hallottam.

Ennek a felvételnek a bal széle teszi egyértelművé, hogy a 16 darab fotó Szolnokon készült – ott a Damjanich-emlékmű

Néhány héttel ezelőtt vásároltam egy tucatnyi 6×9 centis, recésszélű fotót, amikről az eladó azt állította, hogy Szolnokon, a régi híd bontásakor készültek. Ahhoz nem férhetett kétség, hogy a 16 darab apró kép ugyanott készült, és ugyanabból – vagy ugyanazokból – a tekercsből lettek előhívva. Egyértelmű, hogy egy folyóba zuhant híd szétszerelését, eltakarítását mutatják a képek, amelyeknek a hátulján az A843 és A844 számok a tekercseket jelölhetik. A több képen is látható „hídkapu” alapján számomra egyértelmű, hogy a képeken Szolnok első vas-beton közúti hidjának a romjai láthatók, amit nemcsak a háttér – a kopár bal part – erősít meg, de az egyik felvétel bal felső sarka is, ahol a Damjanich-emlékmű fedezhető fel. Mindezt csak azért tartom fontosnak leírni, mert sem a papírképek hátuljára írt szövegek, sem a tulajdonosok által bemondott helyszín nem biztosíték arra, hogy a felvétel vagy felvételek a megadott helyszínen készültek. Ebben az esetben azonban biztos, hogy Szolnokon lőtt fotókról van szó.

Ilyen nagyításokból áll a sorozat

Márpedig, ha ez a sorozat Szolnokon készült, akkor a képeken az 1911-ben átadott, eredetileg Ferencz József-hídnak nevezett műtárgy roncsait látjuk. Mivel a talán néhány hét különbséggel készült képek azt (is) mutatják, hogy a megsérült hidat teljesen elbontották – csak a beton pillérek maradtak a folyóban a helyükön –, mai tudásom alapján kijelenthetem: ezek a képek csak a második világháború után készülhettek, hiszen az 1919-es sérülések után a hidat eredeti szépségében állították helyre. Mivel nyári felvételekről van szó, és 1946 nyarán már használható volt az ideiglenesnek mondott, de 1963-ig létező átkelő, az ismeretlen fotós csak 1945 nyarán dolgozhatott. Mindez pedig azt jelenti, hogy alig hét-nyolc hónappal a harcok befejeződése után, Szolnokon már közúti fahíd kötötte össze a Tisza-híd két partját, pontosan az egykori belvárosi átkelő mellett. Azaz, ez az eddig számomra ismeretlen híd Szolnok utolsó, fa, közúti átkelője – mai tudásom szerint. Amiről már csak azt kellene kideríteni, hogy meddig szolgálta a közlekedőket?

Bontás és építés egyszerre? Az ideiglenes fahidat még építik, miközben a felrobbantott régit bontják? 1945 nyara, Szolnok

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Az első felgördülésig

A megyeszékhellyé lett Szolokon még nem állt emeletes városháza, de már volt a helyi színügyet gyámolító egylet. Aztán jöttek a Scheftsikek és Fodor Dániel, meg 33 év vágyakozás.

Színes februárok

Évtizedekkel ezelőtt korizni lehetett a csónakázó tavon, jeget vermeltek a Tiszáról és Szolnok volt az ország leghidegebb pontja. Miközben tervek és építkezések is színesítették a híreket.

Álmodozások sora

A Tisza szálló úszómedencéjében kezdtem a napot, majd a néhai Sztálin téren sétáltam el a vármegyeházáig. A Dózsa György úti megállóban szálltam villamosra. Tovább álmodtam régi álmokat?

Szolnok 900 (26.): Előkészületi lap

A „900 éves Szolnok” jubileumi évre jóval a megnyitása előtt elkezdtek készülni, amit a mellékelt négyképes anziksz is igazol. Hiszen ezt már 1974 nyarán postára lehetett adni Szolnokon.