Maradandót alkotni

Ha angolul írnánk a lapot, akár A busy man is szerepelhetne címként, hiszen Kovács Ákos tényleg elfoglalt ember. Szerencsére Szolnok a szíve csücske, így immáron nyolcadik éve itt van és rendületlenül hajt azért, hogy a városnak legyen Tiszavirág Fesztiválja.

– Mennyi munkával jár egy ilyen rendezvény megszervezése és lebonyolítása?

– Egy fesztivál szervezése akkor kezdődik, amikor az előzőnek vége van. Sőt, néha egy kicsit előbb is. Általában a kitűzött célokat nem tudjuk elérni, de ez kell, hogy motiváljon bennünket. Mi elképzelünk egy A verziót, egy B és C verziót is, és általában a D jön ki belőle. Egy éven keresztül végig sakkoznunk kell, mert egyes produkciókhoz támogatókat kell szerezni és a támogatásokról a döntések nem az aktuális évben születnek, hanem az azokat megelőzőben. De ez nemcsak a produkciókra igazak, hanem az egyéb szereplőkre is, mert az tévhit, ha hívok egy pincészetet vagy sörházat, sajtost (és itt a minőségre gondolok) az neki elég és jön is. A rendezvénynek feléjük is bizonyítani kell. Ennyi év után a fesztivál bizonyos elemei már önjáróak így azok szervezése kevesebb időt vesz igénybe.

– Idén mi az, ami más, mint a korábbi években?

– Idén bővül a fesztivál területe, ami azt jelenti, hogy a pincészetek és a gasztronómiai kínálat is. Két olyan esemény van az idei fesztivál programjában, amiket szeretnék kiemelni. Az egyik az Yves Jamait fellépése; aki Franciaország jelenleg legnagyobb sanzonénekesének számít és nagydolog, hogy nekünk sikerül őt először elhozni Magyarországra. Van egy új programsorozatunk, amit a fesztivál keretében kezdünk el, ez a Nyári színház. A Damjanich Múzeum udvarán lesz négy előadás. Ezt majd szeretnénk a fesztiválon kívül is folytatni. Idén a támogatóknak köszönhetően nagyon erős programokat sikerült elhozni Szolnokra. Olyanokat, amiket a szolnoki közönség eddig – ingyenesen – még nem láthatott.

– Mi alapján dönt az előadók és pincészetek meghívásáról?

– Ez is előzetes szervezéssel működik. Fölsorolunk harminc-negyven nagy előadót és ötven-hatvan kisebbet. Ez nem jelenti azt, hogy gyengébbek, hiszen nagyon sok tehetséges és feltörekvő zenekar van. A neveket összeírjuk és év közben azokkal a zenekarokkal állapodunk meg, akikre a keret lehetőséget biztosít. Nyilván van egy olyan minőségi szint, ami alá nem fogunk menni. Ezért nem valószínű, hogy a fesztiválon hallani fogunk playbackelő egynyári celebeket, vagy épp az aktuális gigafaktor műsor által kitermelt gyári termékeket. Csak olyan zenekarokat hívunk, akik értéket képviselnek. Pincészeteknél az előző évben szereplők előbérleti joggal rendelkeznek a következő évre, az újonnan jelentkezők közül pedig elsősorban a családi pincészetek közül válogatunk, akiknél hitelesebben, szerelmesebben a borról kevesen tudnak.

– Kik azok, akik minden évben jönnek?

– Van egy formációnk, ez a Tiszavirág Blues Jam, ami direkt a fesztiválra állt össze több neves blues zenészből. Minden koncertjükön egy-egy hazai, vagy szolnoki zenésszel egészülnek ki. Jam session-szerű koncertet adnak. Idén csatlakozik hozzájuk például a dán blues-zenész, Tim Lothar is. Nagy közönség kedvenc és egyben a Fesztivál rajongója is a svájci I Skarbonari zenekar, akik idén nem lesznek ugyan, de jövőre biztos, hogy megint jönnek. (…)

– Mi motiválja már nyolcadik éve?

– Ez egy nagyon jó kérdés. A lokálpatriotizmus, illetve az alkotás öröme. Létrehozni valami olyat, ami maradandó és elismert. Másrészt ez nekem egy kirakatrendezvény. Ezt tudom csinálni, és ha van rá igény, akkor ezt más felé is tudom prezentálni.

Rendes Vera

Radó Denise a Jászai-díjas rockerkirálynő

Radó Denise, a Szolnoki Szigligeti Színház színésznője és rendezője idén március 15-én átvehette a Jászai Mari díjat. Az idei évad utolsó darabjáról, a Made in Hungariáról) és a színházról, a családról mesélt nekünk.

– Ön alakítja Riki édesanyját az Ön által rendezett Made in Hungaria című darab egyik szereposztásában. Hogyan lehet a kettőt összeegyeztetni?

– Alapvetően nem szeretek olyan darabban játszani, amit rendezek. Most is csak azért vállaltam el, mert kettős szereposztásban vagyunk Gombos Judittal. A próbafolyamat alatt végig ő játszott, én csak a bemutató után két héttel álltam be. Számomra elengedhetetlen, hogy az egészet átlássam. Színészként más dolgokra kell koncentrálnom. Ha benne vagyok, akkor óhatatlanul elkerüli valami a figyelmemet.

– Nagy formátumú előadásról van szó, sok helyszínnel. Különleges megoldás az átállásra a forgó téglatest-díszletelemek használata. Ez egyszerre rendezői és mérnöki feladat.

– Nehéz kihívás sokhelyszínes darabot rendezni. Ha a színpad átrendezése sokáig tart, az előtte, vagy az utána levő jelenet veszít az értékéből. Összeszokott páros vagyunk Csík Györggyel, évek óta ő tervezi szinte minden darabom díszletét. Nagyon jól tudunk együtt gondolkodni. Kitalálok valamit, lerajzolom, ahogy tudom, ő azt továbbfejleszti, készít nekem makettet és elkezdünk „legózni”. Végül pedig, amikor megkapjuk az igazi díszletet, akkor a műszakis srácokkal kezdünk „óriáslegózunk”.

– Mennyit merítettek a darab filmes adaptációjából?

– Semennyit. A film és a színház teljesen más műfaj, mást lehet itt megmutatni. Csak az alaptörténet azonos.

– Melyik korosztálynak ajánlaná leginkább a Made in Hungáriát?

– Mindegyiknek. Ma nagy divat a retro, a „rocky-feeling” mindenkit magával ragad. Úgy tudom, a karaoke bárokban is nagyon népszerűek a Hungária dalok. Mindenki megtalálhatja benne azt, ami érdekli. A szerelmi szál mellett próbáltam megmutatni a kort, amelyben gyerekként éltünk. Azért nem volt olyan vicces időszak. Volt mitől félni. (…)

– Mire számíthatunk jövőre?

– A Cabaret-et rendezem, aminek szintén nagyon erős története van, és minden olyan rendező vágyálma, aki a zenés műfajt kedveli. Ebben a darabban is jóval több van, mint amit a filmváltozat megmutat. Ezen kívül Szép Ernő Patika című darabjában fogok játszani. (…)

– Ön szerint szükség van a színházat népszerűsítő programokra, vagy elég a jó előadás?

– Manapság mindennek szüksége van reklámra. Az emberek jól megnézik, hogy mire adják ki a pénzüket, ezért mindig kell a figyelemfelkeltés. Persze annál jobb reklám nincs, mint ha egy jó előadás híre szétfut. Az embereknek szükségük van vígjátékokra is, amiken nem kell gondolkodni, hanem egyszerűen hat ránk. Nincs más dolgunk, mint hátradőlni a széken és szórakozni. A Stuart Mária típusú darabok pedig a történelmi, irodalmi tájékozottságunkat bővítik. Az is nagyon jó érzés, hogy saját magunkat, a saját problémáinkat láthatjuk viszont a színpadon.

Liska Enikő