A Belvárosi nagytemplom tornya nemcsak azért fontos Szolnok történetében, mert a legnagyobb helyi Isten házának a része, közel két évszázadon keresztül az Alföldön utazók iránymutatója, sokáig szinte kizárólagos óratorony, majd a helyi tűzoltóság megfigyelőpontja, hanem mert a huszadik század elejéig az egyetlen hely, ahonnan „felülnézeti” kép készülhetett a városból. Nem kell hozzá nagy helyismeret, hogy a mellékelt felvételről is azonnal meg lehessen mondani: kizárólag a nagytemplomunk tornyának erkélyéről dolgozhatott a korabeli fotós, aki kameráját Kelet felé fordítva örökítette meg az „első aranykorát” élő Szolnokot. És ahhoz se kell túl sok ismeret, hogy felkiáltson a szemlélő, sok ilyen képet látott már! Ez a „magaslati pont” ugyanis a helyi és Szolnokra érkező fényképészek – akik általában képeslapkiadóknak dolgoztak – egyik kedvelt fotózási helyszíne volt. Legalább másfél tucat olyan képeslapot ismerünk Szolnokról a huszadik század első két évtizedéből, amelyek erről a helyről készültek, de természetesen mindegyik egy kicsit más. Mert esetleg éppen nincs rajtuk híd, vagy a fahíd helyén már a „szép Tisza-híd” látható, netán a felvételbe belelóg az iskola teteje, avagy a mai Tiszai hajósok tere és Sóház utca sarkán már ott áll a Barta-palota.

A mellékelt anzikszhoz használt fotóról, mivel feladója datálta illetve a postai bélyegző felirata is épen megmaradt, tudjuk, hogy legkésőbb 1903 nyarán készülhetett, amire a burjánzó növényzet a bizonyíték – még, ha azt utólag is színezték. A felvételt „uraló” zsinagóga pedig nagyjából kijelöli, hogy legkorábban mikor dolgozhatott az ismeretlen fotós, hiszen Baumhorn Lipót mesterművét 1899 nyarán adták át. Mivel építkezés nyomait nem lehet felfedezni a mai Szolnoki Galéria körül, számomra egyértelmű, hogy először 1900 nyarán dolgozhatott a templomtoronyba nem éppen könnyű felszerelésével felmászó fényképész. Így talán kijelenthetjük, hogy ez a felvétel a 20. század legelső éveinek valamelyikéből tudósít Szolnokról. Azaz ilyen volt a város a hosszú 19. század végén illetve a véres 20. század elején.

Sok hasonló képet bemutattam már itt, a blogSzolnok Album rovatában, így tényleg csak néhány érdekességre hívnám fel a figyelmet. A felvétel bal felső sarkában ellátunk a Kossuth térig, az az emeletes, nagy épület ugyanis a Magyar Király Szálloda, a mai múzeum, amit természetesen még nem takar ki az 1907-ben épült Népbank, és főleg nem vetekszik vele magasságban a csak 1924-ben felfelé megtoldott Pénzügyigazgatóság, azaz a mostani könyvtár. Nagyon szépen láthatók a Templom és a Szapáry utca elején egymáshoz simuló, utcafrontra épült polgárházak, amelyekből néhány még ma is áll. A felvétel bal szélén kivehető nagyobb tetőszerkezet pedig a mai Szapáry utcai óvoda helyén egykor álló épület része, ami a második világháború után a Koltói úti, azaz a mai Szegő iskola részeként, napköziként funkcionált.

Érdemes a képeslap jobb felét is nézegetni, és nem csak azért, mert a távolban a hárommal ezelőtti Tisza-hidat láthatjuk, az utolsót, amit még fából ácsoltak. Hanem például a Verseghy gimnázium – a fotózáskor még csak állami, polgári fiúgimnázium – mögött feltűnő magasabb építmény és két kémény miatt, amelyek a mostani Verseghy park helyén működő Scheftsik malom részei voltak. Ne feledjük, hogy a fotózáskor azokból az épületekből szolgáltatták a város számára a még újdonságnak számító villamosenergiát! De érdekes a rendezetlen Tisza-part is, ahová majd csak jó három évtizeddel e kép készítése után emelnek gátat, vagy éppen a mai Tiszai hajósok tere – ekkor még a Szapáry utca vége –, ahol már ott áll a mostani Galéria étterem épülete.

A kép készítéséhez képest legfeljebb 15 éves gimnázium, a szűk egy évtizeden belül épített két templom – mindhárom a város által az álamtól megvásárolt és ezen intézményeknek ingyenesen juttatott telkeken épült –, a Scheftsik-malom, a nem sokkal korábban épült polgárházak is Szolnok „aranykoráról” mesélnek. Vagyis arról a bő négy évtizedről, amikor a megyeszékhellyé tett poros, falusias alföldi településből egy országos viszonylatban is jelentős, közel 35 ezer lakosú város lett. És nem csak besorolásában, hanem küllemében is. Hiszen vegyék észre például, hogy a Templom utcán már villanyvezeték fut, a minden bizonnyal városi kertészet által ültetett fák és a polgárházak között pedig járda vezet! A kép készítésekor és az anziksz postára adásakor is büszkének lehetett lenni Szolnokra, illetve a korábbi két és fél évtized rohamos fejlődésére. Számomra ezért is kedves ez a képeslap.