Alapvetően örömteli, ha egy Szolnokon 10 éve jelenlevő, valóban működő és termelő vállalat a bővítés és a fejlesztés mellett dönt. Egy normális országban még az is természetesnek tekinthető, hogy tervei mielőbbi megvalósításához állami – azaz adófizetői, tehát nem kormánypárti, miniszteri – segítséget kap, hiszen annál előbb lesznek új munkahelyek, a termelés és termékei után a köz céljaira – tehát nem luxizásra – fordítható adóbevételek. A Lajtától Nyugatra se lepődik meg senki, ha egy ilyen beruházás indításánál a kormány, az érintett település(ek), szakmák, beszállítók képviselői is jelen vannak. A Lajtától Keletre és különösen a Tisza-partján viszont az a természetes, hogy a közpénzből adott támogatást pártpropagandára, egy kis kampányra is felhasználják, így simán belefér, hogy a város lakóinak képviselője, azaz a szolnokiak a második sorból figyelhetnek, miközben ismét a bukott városvezető parádézik a szélben. De ezt már megszokhattuk. Ha megtehetik, miért is hagynák ki az ilyen ziccereket?

Azt se vonjuk kétségbe, hogy minden új munkalehetőség öröm. Legfeljebb némi üröm ütheti fel a fejét, ha utánaszámolunk, mire is lenne elég az új üzem egy-egy, illetve 55 új munkahelyére adott adóforint. Különösen annak fényében, hogy Szolnoktól mennyi adóforintot von el az egyre üresebb államkasszát foltozgató kormány. Az elérhető információk alapján a külföldi befektető új üzeméhez adott támogatás kettő és félszerese annak, mint amit Szolnoktól csak ebben az évben elvontak eddig, de tizenötszöröse annak is, amit az idei plusz adóbevételei után be kell fizetnie a városnak. Persze lehet propagandát csinálni abból, hogy az 55 munkahely megteremtéséhez adott 9,5 milliárd forintot „Szolnok kapja”. Bár jelen helyzetben szolnokiként, csak „papíron” is a szolnokiakért dolgozóként azt is lehetne mondani, hogy mindezt tulajdonképpen Szolnok, a szolnokiak finanszírozzák, akik már csak ezért is megérdemlik a második sort a beruházás alapkőletételén.

Tavasszal azt gondoltam, hogy az elektrolitgyár körüli hiszti az új szolnoki ipariberuházások kommunikációját is új mederbe tereli. Tévedtem. Az elektrolitgyár gumicsontja miatt úgy lehet egy összesen 40 milliárd forintos költségvetésű beruházást bejelenteni a városban, hogy semmit nem tudunk az új üzem környezeti, társadalmi, közlekedési hatásairól. Tudjuk például, hogy mennyi plusz vizet fog használni a gyár, és annak hosszú távú szolgáltatására képes a szolnoki közműhálózat? Van arról információnk, hogy az 55 új munkást honnan tudja toborozni a befektető, azaz szolnokiak, környékbeliek, netán munkásszállót igénylő külföldiek „kapják” áttételesen és fejenként a 174 millió adóforintot? Kiszámolta valaki, hogy mikortól és mennyi plusz adóbevételt fog hozni a városnak ez a beruházás, és ha azt nem vonja el részben vagy egészben a kormány, akkor az a pénz mire lehet elég? Fedezi például a szükséges közművek fejlesztését, karbantartását, esetleg a plusz buszok beállítását? És tud bárki választ adni arra, hogy a beruházás mit jelent a szolnoki kiskereskedelem, vendéglátás, lakáspiac számára? Azaz Szolnok lakóinak? Mert minden beruházás, különösen, amihez adóforintokat adnak, akkor éri meg, ha abból a helyszínt biztosító közösség is részesül. Szerintem.

Mert a fenti, kutatásokon is alapuló információk nélkül, a második sorba küldve azon is gondolkodhatunk, hogy ha netán megkérdezték volna a szolnokiakat és a környékbelieket, hogy mire adjon az „állambácsi” 9,5 milliárd forintot a saját zsebünkből, akkor talán a többség nem egy papírgyár bővítésére, 55 új munkahelyre és egy külföldi beruházó megsegítésére szavazott volna. Hanem mondjuk a szandai elkerülő útra, ami talán még az alkotmányos költségekkel együtt is kijönne ennyi pénzből – főleg egy normálisan működő országban –, és nem lenne nehéz bizonyítani, hogy nagyjából 2-300-szor több emberen segítene, sőt munkahelyteremtő potenciált is jelentene, és biztos, hogy erősítené a város gazdaságát. Tudják mit? Ha ennek az alapkövét rakták volna le most hétfőn, azt se bántam volna, ha bennünket, szolnokiakat, a választott képviselőnkön keresztül csak az utolsó sorba ültetnek!