2026.04.21. (kedd)

Utcasoroló (121): Iparunk egyik gerince

Utcasoroló (121): Iparunk egyik gerince

Dátum:

Víztorony, vasúti megállóhely és hotel is található ebben a viszonylag hosszú utcánkban, ahol több buszjárat közlekedik, mint Szolnok néhány városrészében. Akik csak a város iparával kerülnek kapcsolatba, előbb keresik fel ezt az utcát, aminek a környéke bő 300 éve lakott, mint Szolnok központját.

(Nyári ismétlés: Ez az írás 2022. március 23-án jelent meg először.)

Számomra kicsit meglepő, hogy a Tószegi útból nyíló és a városhatáron túlra futó Piroskai – nem Piroska!- utat csak 1972-ben keresztelték el. Legalábbis ezt írja Cseh Géza a Szolnok város utcanevei című kötetben, jelezve, hogy először a város az évi térképén lehet ezzel az elnevezéssel találkozni. Miközben az utca végén 1960-ban már biztosan működött a Szolnoki Állami Gazdaság központja, és annak az évtizednek az utolsó éveire az utca közepe táján a Beton- és Vasbetonipari Művek (BVM) víztornya is elkészült, ami a mai napig távolról is jelzi, hol található ez a viszonylag hosszú, ugyanakkor kevés számozott telekkel rendelkező közterületünk.

A magam részéről egészen biztos vagyok abban, hogy a Piroskai út nyomvonala, vagy egy ahhoz nagyon közeli nyomvonal minimum háromszáz, de akár több száz éve is létezhet. Erre utal az a fej nélküli Nepomuki Szent János szobor, ami a mai utca vonalától egy kicsit bentebb – a város felé -, a vasúti megállóhely közelében található. A szobrot Kósa Károly több alkalommal is fotózta illetve feldolgozta, így tőle tudható, hogy az alkotást 1707-ben állították fel – ezzel Szolnok legrégebbi közterületi alkotása -, minden bizonnyal egy lakott terület vagy egy fontos útkereszteződés közelében. Azt gondolom, hogy a Szolnokról Abony és Kőröstetétlen felé is sokáig itt – vagy itt is – vezetett kocsiút, aminek jelentősége a Szolnok-Lakitelek-Kecskemét vasútvonal 1896-os átadásával értékelődött fel, hiszen az a környék tanyavilágának fontos közlekedési csomópontjává tette.

Az utca végénél – amit most az egykori állami gazdasági telepeken működő társaság lezárva tart – jól láthatóak az egykori tanyaközpont nyomai. Úgy tudom, sokáig nemcsak vasúti megállóhely, de úgynevezett tanyasi iskola is működött itt, a Szolnok és Vidéke Földművesszövetkezet pedig a 15-ös számú vegyesboltját tartotta fenn ezen a helyen a hatvanas-hetvenes években. A megyei napilap álláshirdetéseiből az is kibogarászható, hogy valamikor nemcsak a Szolnoki Állami Gazdaság központja – a rendszerváltás környékén utódja, a Héki Állami Gazdaság egyik telephelye – volt itt, de építőipari üzemegység, tehenészet és 500 adagos konyha is működött a területen. Ahol a mai napig jó pár család lakik. (2014-ben, amikor újra megnyitották a vasúti megállót, 28 családról szóltak a hírek.)

Mint fentebb írtam, a hatvanas évek végén itt kapott helyet a BVM, amelynek termékei nélkülözhetetlenek voltak Szolnok fejlesztéséhez. Hogy az akkor még a Tiszamenti Vegyiművek (TVM) hátsó fertályának tekinthető utca mikor kezdett „benépesülni”, nem tudom, talán az elején lévő, mára elképesztő állapotba került garázssor kerülhetett ide először, kiszolgálva a valamikor jó hírű TVM lakótelepet. Az biztos, hogy 1982 elején már a Piroskai úton nyitotta meg a Kelet-Magyarországi Tüzelő- és Építőanyag Kereskedelmi (TÜZÉP) Vállalat az első Fészek márkanevű áruházát, ahol – és ez akkor hatalmas újdonságnak számított – egy helyen lehetett (elvileg) mindent megvásárolni a magánerős építkezésekhez és felújításokhoz. A később Debrecenben és Nyíregyházán is megnyíló áruházakhoz mintául szolgáló Fészek olyan jelentős beruházásnak számított a 75 millió forintos bekerülési költségével, hogy átadásán az akkori belkereskedelmi miniszter is tiszteletét tette.

Az biztos, hogy a nyolcvanas években már itt működött a Jász-Nagykun Vendéglátó Vállalat cukrászüzeme, ami egyben tanműhelyként is funkcionált. Ugyancsak telephelye volt a Piroskai úton az ÉPFU, azaz az építőanyag fuvarozó vállalatnak, majd a papír-írószer termékek nagykereskedelmével foglalkozó Piért is megtelepedett itt. A rendszerváltás utáni első igazi lökést a 4-es út déli elkerülő szakaszának az átadása jelenthette a közterület életében, hiszen egyszeriben egy nemzetközi közlekedési folyosó szomszédságába került. A második lökést pedig a Szolnoki Ipari Park kijelölése adta az ezredforduló után nem sokkal, ami a Piroskai utat tulajdonképpen a legnagyobb iparterületünkre vezető gerincúttá tette. Így szerintem nagyon sok olyan nem idevalósi van, akiknek Szolnokról előbb ugrik be a Piroskai út, mint a város bármely nevezetessége, hiszen a nagyjából másfél tucat üzem rengeteg beszállítót, vásárlót, munkavállalót és menedzsert vonz ide. Az utca forgalmát egyébként az itt futó buszvonalak is jól érzékeltetik.

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Szolnok 900 (27.): Az összefogás lapja?

A szolnoki székhelyű, de megyei érdekeltségű Jász-Nagykun Vendéglátó Vállalat grafikus képeslappal köszöntötte a 900 éves várost, amire a Volán és az Állami Biztosító is rákerült.

Amiről egy ’73-as naptár mesél

Kordokumentum. Abból az időből, amikor még érdemes volt a tévéket megjavíttatni. Helytörténeti forrás, hiszen arról is árulkodik, hogy 1973-ra már négy ABC-je volt a helyi ÁFÉSZ-nek.

Tényleg az utolsó fahíd

Tévedtem. Szolnoknál nem 1909. március 15-én ívelt át utoljára fa közúti híd a Tiszán, hanem 1945 nyarától talán 1946 első feléig. A „szép Tisza-híd” romeltakarítási fotói igazolják ezt.

Az első felgördülésig

A megyeszékhellyé lett Szolokon még nem állt emeletes városháza, de már volt a helyi színügyet gyámolító egylet. Aztán jöttek a Scheftsikek és Fodor Dániel, meg 33 év vágyakozás.