(Nyári ismétlés: Ez az írás 2014. június 5-én jelent meg először.)
Ha jól sejtem, a Gutenberg tér a torkolatnál lévő Zagyva-hídnál kezdődik és a vártemplomig tart. Összesen tizenkét, egymást követő házszám tartozik hozzá, amelyek közül az első hat a folyók felé eső bérházakat jelölik, a maradék pedig – szerintem – a Szolnoki Művésztelepet, illetve az ott lévő műteremlakásokat. Maga a tér bő két évtizede még valamivel nagyobb volt, egészen a templom mögé nyúlt, ám 1992-ben a Vártemplom körüli részt Szent István térnek keresztelték át.
A Gutenberg tér elnevezés is még csak hatvanhat éves, hiszen 1926 és 1948 között Lippich Gusztáv, egykori megyei főispán nevét viselte a terület. Nem véletlenül. Lippich volt ugyanis 1899 és 1905 között a megye első embere, amit többek között arra is felhasznált, hogy Kohner Adolf földbirtokossal a Szolnoki Művésztelep létrejöttét egyengesse. Gondolom, 1916-ban bekövetkezett halála utáni soros utcaátnevezési hullám idején ezért keresztelték át a nevére az addigi Zöld utcát. Ami szerintem egy igazán szép gesztus volt. Az persze már nem teljesen világos, hogy ha 1948-ben el is kellett törölni a volt főispán nevét a város térképéről, miért nem lehetett mondjuk a tér kettévágásakor, a rendszerváltás után visszaadni azt. Azzal együtt, hogy Gutenberggel sincs semmi bajom, csak éppen a város egyik legrégebben lakott, történelmi része valami helyi kötődésű nevet is viselhetne.
A téren ugyanis tényleg szinte minden, a város elmúlt félezer évében fontos eseménynek felfedezhetjük a nyomát. Sajnos az egykori szolnoki várból a felszínen semmi nincs, viszont a Művésztelep kertjében ott az elképzelt vártorony, a teret a Zagyva felől védő kőfalon pedig a várra utaló emléktábla. A török hódoltság a Gutenberg tér 5. számú házzal szemben felállított. úgynevezett török kúttal jelenik meg, míg a Szolnokot is érintő Rákóczi-szabadságharc a 4-es számú ház falán 1953-ban elhelyezett emléktáblán. Az 1848-49-es forradalmat a Damjanich emlékmű testesíti meg, a megyeszékhellyé válás utáni aranykort pedig a Művésztelep. A tér két végén – helyrajzilag persze már nem a téren – az első világégésre és a Tanácsköztársaság következményeire is emlékezhetünk, ha az ezek után felújított Vártemplom illetve az elpusztult Zagyva-híd helyére épített mai átkelőre tekintünk.
A húszas-harmincas éveket az egykori Pénzügyőr laktanya képviseli, amelyik ma gangos bérházként funkcionál a 4. számú telken. A második világháborút követő, Sztálin-barokknak mondott stílust az 5-ös számú lakóház képviseli, míg a hatvanas-hetvenes évek szolnoki iparosodását és városfejlesztését a torkolatban álló, úgynevezett olajos házak jelképezik. Szerintem a Kádár-kori fridzsider-szocializmus is megidézhető, ha a kétezres nagy árvíz után épült, bérházak mögötti védfalon sétálva, az udvarokra beszuszakolt garázsokra vetünk egy pillantást.
Ha pedig azt is megjegyezzük, hogy a Damjanich-szobor közelében az uniós csatlakozás emlékére ültetett fát találunk, akkor azt hiszem, kimondhatjuk: tényleg félezer évet járhatunk be a Gutenberg téren.
