Talán csak a postásoknak, a taxisoknak és nekem érdekes, hogy egy-egy szolnoki közterület pontosan hol kezdődik, meddig tart, és miként csúszik el a számozása. Ezért írom le, hogy eddig tévedésben éltem, mert az Ady Endre út nem a Tabánnál lévő lámpás kereszteződéstől indul, hanem csak a Somogyi Béla utcától. Azaz az első páros házszámot a Somogyi és a Dózsa György utcák közötti társasház, míg az 1-eset a Zagyva felől nézve második tízemeletes viseli. És annak ellenére, hogy egy meglehetősen hosszú utcáról van szó, a Thököly körforgalomnál lévő végénél is alig éri el a számozás az ötvenet. Azt hiszem, ez szorosan összefügg azzal, hogy az Ady Endre út lényegében egy meglehetősen új közterületünk, amire viszonylag sok, széles utcafrontú közintézmény épült. Ami az egymással szemben lévő számokat is kissé összekuszálta.
Mint a bevezetőben utaltam rá, először 1919-ben, a Tanácsköztársaság idején neveztek el Szolnokon közterületet az egyik legjelentősebb magyar költőről. Ez természetesen nem a mai utca volt, hiszen az akkor még nem létezett, hanem a mai Tisza park. Persze a kommün bukásával Ady is eltűnt egy időre a város térképéről, ahová majd csak 1950-be került vissza. És mivel a hatvanas évek közepén Szandaszőlőst Szolnokhoz csatolták, és az ottani Babits Mihály utca 1972-ig szintén Ady nevét viselte, a városban pár évig két közterület is emlékeztetett a nagyszerű költőre.
Az ugyancsak 1950-ben elkeresztelt Ady Endre út szinte semmiben sem hasonlít arra a közterületünkre, amit ma így nevezünk. Az Ady ugyanis a negyvenes években indult és nagyjából a nyolcvanas évek elejéig tartó tudatos városfejlesztés eredményeként született. Kis túlzással persze tekinthetjük az 1926-ban elkeresztelt Horánszky Nándor utca utódjának, hiszen az 1950-es névadás után valóban viselte ez a közterület Ady nevét, ám nyomvonala elég kevés helyen vág egybe a jelenlegi Adyéval. Tény, hogy kiindulópontja és végpontja mindkét utcának nagyjából ugyanoda helyezhető, ám a girbegurba, sok helyen szűk Horánszkyt, ami a város egyik mellékutcája volt, egy szinte nyílegyenes, négysávos Ady Endre váltotta, amit főleg a Kossuth tér lezárása óta Szolnok egyik ütőerének is tekinthetünk.
Az Ady Endre út urbanisztikailag Szolnok egyik legérdekesebb része. Ha jobban megnézzük, akkor a két nagyobb keresztutca – a Pozsonyi és az Adyval egyszerre születő Boldog Sándor István (Ságvári) körút – három markáns részre osztja.
A számozás szerinti alsó vége a Boldog Sándor Istvánig dominánsan lakóövezet, amelynek házai közé kereskedelmi és oktatási funkciójú középületek kerültek. Kialakítás a piac felől indult lényegében az akkori Ságvári körút megnyitásával egy időben, fejlesztése azonban a hatvanas évek második felében kapott igazi lendületet. A Móra Ferenc úti lakótelep kialakítása, a piac, a vízügyi szakközépiskola – a későbbi főiskola -, a Szövetség ABC és a Domus áruház mind a város 900 éves jubileumára készült el. Azaz ezzel egy időben tűntek el a régi Tabánra hasonlító kisebb utcák, illetve a legendás Sipos tér és az ottani iskola. Egykori házaiból a Somogyi és az Arany János utcák végén ma még találhatunk egyet-egyet mutatóban.
Az Ady Endre út középső szakasza – a két említett keresztutca között – kereskedelmi-szolgáltató funkciót lát el. Kialakítása inkább a hetvenes évek elején kezdődött, amikor megkezdődött a vízügyi székház és a régi buszpályaudvar építése. Ezeket követte annak az évtizednek a végén – a Híd térrel összefüggésben – az olajos irodaház és a Skála átadása. Majd bő két évtizedes megtorpanás következett, hogy aztán felépüljön a város két Plázája. A szakasz két érdekessége számomra a páros oldalon húzódó két butiksor – a késő Kádár-kor vállalkozásainak lenyomata -, illetve a Batthyány utca sarkán álló különös bérház, ami ezen a helyen számomra „tájidegen”.
A Pozsonyi és a Thököly út közötti szakasznak eredetileg igazgatási funkciót szánhattak, ám megvalósítására már csak részben volt pénz és idő. Talán ennek is köszönhető, hogy a páratlan oldalon, széles telkeken elhelyezkedő hivatalokkal – például az egykori 43. számú Állami Építőipari Vállalat székháza – szemben évtizedek óta lényegében üres, a beépítésükig más funkcióval bíró ingatlanok találhatók. A szakasz legszebb része természetesen a város második legrégebbi épülete és környéke, azaz a Kápolna utcai kereszteződésnél található Xavéri Szent Ferenc templom és az azt övező kis tér.
