A Szapáry utcával kapcsolatos optimizmusomat akkor sem engedem pesszimizmusba taszítani, ha a korzóról szőtt álmaimat kedves kis boltok bezárása próbálja széttörni. Továbbra is hiszek abban, hogy a Szapáry valamikor ismét Szolnok sétálóutcájává válhat, ahol a régi házak földszintjén kis üzletek és vendéglátóhelyek sorakoznak, amelyek korzózásra inspirálnak. Léteznek már ilyenek – a Contador, a Dolce vita, a Sütő köz sarkán lévő virágbolt, a Lipóti pékség a bank alatt -, és persze olykor előfordulnak fájó veszteségek is.

Pár héttel ezelőtt elesett a Pen Shop nevű kis papír-írószer üzlet, amibe pedig öröm volt betérni. Nemcsak azért, mert jó helyen volt a belvárosban, hanem mert tényleg az a hagyományos kis kereskedés volt, amiből a tőlünk nyugatabbra fekvő városokban több is akad. Szépen volt berendezve, remek és minőségi készletet tartott, ráadásul az a semmi mással össze nem téveszthető papírbolt szagot árasztotta, amiről mindig az jutott eszembe, hogy holnap iskola. Nem tudom, miért húzta le a rolót, de kár érte.

Ahogy kár az egykor mellette lévő, valamivel korábban bezárt virágboltért is. Ami kirakatával is törekedett arra, hogy színfolt legyen az utcában. Eszem ágában sincs megkérdőjelezni a piaci törvényszerűségeket és folyamatokat. Ha a mindenható piacnak itt nem virágboltra, hanem használtruha üzletre van igénye, más nem tehetek, meghajolok előtte. Magamban persze morgok, hogy ez a fajta piaci szemlélet kicsit olyan, mint a kereskedelmi tévék nyakunkba zúdított mocska, amit mindig azzal indokolnak: erre van igény. Hát, ha a reformkor idején is erre hivatkoztak volna, soha nincs Védegylet, ahogy a kiegyezés után sincs vasútépítés, mert a tömegigény akkor a lovas kocsi iránt mutatkozott.

Hallottam ezerszer, hogy a Gutenberg-galaxisnak vége, mert egyre kevesebb könyvet olvasunk és vásárolunk. (Magamon ezt még nem tapasztalom.). Arról is tudok, hogy a hazai könyves szakma is komoly bajban van. Ugyanakkor, ha már bezárt üzletekről írok, nem hagyhatom szó nélkül Szolnok egykor legnagyobb könyvesboltjának a kiürítését. Az egykori Ságvári körút elején, a volt pártházzal szemben, amióta az eszemet tudom, mindig könyvesbolt működött. És, amíg nem épültek meg a plázák, addig az itt lévő számított a város elsőszámú és legnagyobb könyvkereskedésének. Azaz, ha egy könyvre kifejezetten vágytunk, itt kezdtük a keresést.

Nem akarok álszent lenni, ezért bevallom: az utóbbi években én is ritkán fordultam meg ebben a könyvesboltban, mert valahogy a plázák üzletei jobban útba estek. Tehát nem okolok senkit a bezárás miatt, csak siratok egy darabot gyerekkorom Szolnokából. És persze egy kicsit féltem mostani napjaim városát, hogy vajon mikor és mi nyílik a régi könyvesbolt helyén. Mert kevés lehangolóbb lenne annál, mintha ez a helyiség is évekig állna üresen.

Nálam a mindenható piac tiszteletébe simán beleférne egy kis helyi protekcionizmus, amivel igényes és minőségi üzleteket lehetne Szolnok belvárosába csábítani. Mert a Szapáry korzóvá változtathatósága mellett legalább annyira hiszek abban is, hogy a segítséggel gyökeret verő boltok előbb-utóbb vonzani fogják a többi hasonló üzletet is.