2025.08.27. (szerda)

Véget nem érő kísérlet

Véget nem érő kísérlet

Dátum:

Ötödik alkalommal rendezi meg a Szolnoki Szimfonikus Zenekar a közel 300 szereplőt megmozgató újévi produkcióját, ezúttal Tűzmadár - tánckoncert címmel. A "látható zene" ötletgazdáját Izaki Maszahirot, a város főzeneigazgatóját, a produkció karmesterét kérdeztük.

– Mit jelképez Önnek a Tűzmadár?

– Ez a címe Sztravinszkij híres művének, ami a koncert címadójaként szerepel is a programban. Sztravinszkij műve eredetileg egy táncjáték, amelyet Gyagilev balettnek komponált. Szolnokon azonban modern táncstílusban láthatják majd a nézők, annak a kornak a stílusában, amelyben élünk. „Klasszikus repertoár korunk modern stílusában történő bemutatása…” – ez az idei tánckoncert fő szimbolikus tartalma. Kíváncsian várjuk, milyen hatást gyakorol majd mindez a közönségre.

– Az ötödik tánckoncerten is közel 300 közreműködő – szimfonikus zenekar, kórus, táncosok – összehangolt művészi munkája teszi majd „láthatóvá” a zenét. Mire számíthatnak január 9-én a Tiszaligeti Sportcsarnokban a nézők?

– Korábban számos kellemes pillanatot töltöttem hasonló produkciók résztvevőivel. Ha több lehetőségünk lenne próbálni a koncert előtt, más gondolatokkal és érzelmekkel adnánk elő a műveket. De az újévi időszakában lehetetlen több próbát beiktatni, így nagyon fontossá válik az egymás iránti bizalom és megértés. Az előadás jóval a próbák előtt elkezdődik, és sikere nem csak az előadókon, de számos, nem látható munkatárson is múlik. Hiszek a közreműködők személyes erejében, és bízom abban, hogy teljes átéléssel fogják megélni úgy a főpróbát, mint magát az előadást. A közönségnek pedig csak annyit kívánok, hogy élvezzék az előadást, amely nem csak érdekes lesz, de meglepetéseket is tartogat számukra.

– Milyen eszközökkel operálhat ma a komolyzene terjesztése, megszerettetése érdekében? Kell kompromisszumot kötni a művészeti munkában a szimfonikus zenekari tagok, a kórus és a táncosok között a siker érdekében?

– Ha figyelembe veszünk olyan kérdéseket, mint a bekerülési költségek, vagy az előadások megszervezésének nehézségei, a próbák hatékonysága az előadások számához viszonyítva, vagy azt, hogy az előadás csak egy helyszínre – jelen esetben Szolnokra – korlátozódik, akkor ez az előadástípus e tekintetben nem mondható költséghatékonynak. Az én véleményem viszont más. Az ilyen megaprodukciók és a nyári fesztiválok nem a bérletes koncertlátogatókat célozzák meg első sorban, hanem az összlakosságot. Ilyen előadásokkal lehet a mindennapi emberek figyelmét és érdeklődését felkelteni a klasszikus zene iránt. Ami a zenekar, a kórusok és a táncosok kapcsolatát illeti: nincs szükség kompromisszumra. Mindenki bízik a másikban, és mindenki a tőle telhető legjobbat nyújtja a produkcióban. Ahelyett, hogy kompromisszumokat és engedményeket tennénk, a sikert úgy érjük el, hogy maximálisan teljesítünk.

– Mi alapján választotta a címet és hogyan állt össze a program?

– A 2012-es Vox Hungaricus és a 2013-as Naphimnusz után, az előadásban részt vevő művészekre bíztam a produkció címének meghatározását. Magyarként bizonyára jobban érzékelik azt a különleges hatást, amit a produkció elnevezése a közönségre gyakorol. Az adott koncert címe mindig a művészeti program kialakítása után dől el. A cím egy szimbólum. Jelen esetben a klasszikus találkozása a modernnel. Például Grieg Peer Gyntje, Rossini Stabat matere és Verdi Nabuccoja mellett elhangzik Jenkins modern kórusműve, a Requiem, a régi vallásos zenei stílus modern érzékelésének szimbólumaként. Bizonyos tekintetben nagyon nehéz különbséget tenni a régi és a modern jelentése között. Én a modern alatt mindig a népszerűséget, a divatot, a trendet, a stílust, a formát értem. Ezek számomra fontos szempontok egy koncert programjának a meghatározásában.

– A 2015/2016-os évad a Szolnoki Szimfonikus Zenekar alapításának 50. évfordulója. A napokban lépnek fel a Zeneakadémián és a Művészetek Palotájában Varnus Xavérral is. Miként éli meg a jubileumi évet? Mit vár az újévköszöntő tánckoncerttől?

– Nagy megtiszteltetés számomra, hogy ebben a jubileumi évben a zenekar élén állhatok. A Varnus Xavérral való együttműködésünket, fellépésünket a Művészetek Palotájában az idei év eredményei közé sorolom. Legfontosabb küldetésemnek tekintem, hogy előkészítsem és biztosítsam a zenekar fejlődését a következő 50 évre. Amikor a Víg özvegyet vezényeltem a Budapesti Operettszínházban, az igazgató azt mondta: „A tradíció megtartásához mindig szükség van új vérre”. Csodaként hatott rám akkor ez a mondat, és gondolkodásomban mindig megpróbáltam követni a hagyományokat, a történelmi trendeket, és japánként próbáltam mindezeket megvalósítani Magyarországon, ugyanakkor törekedtem európaivá is lenni. A Szolnoki Szimfonikus Zenekar karmestereként és a város főzeneigazgatójaként kötelességemnek érzem a tudásomat átadni a következő generációnak. Ez egy véget nem érő kísérlet, és nagyon kíváncsian várom a közönség reakcióját, impresszióit és kommentárját az újévi tánckoncerttel kapcsolatban. Ezek az üzenetek fogják meghatározni azt az irányt, amit követni fogunk a jövőben. Gondolatainkat, ötleteinket, a kitűzött utat folyamatosan módosítani és tökéletesíteni kell, mert tudjuk, hogy az újévi tánckoncerthez hasonló előadásaink vezetnek majd a saját hagyományaink megteremtéséhez.

TML

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

A Karancs emléke

Ami Szolnoknak a Hotel Pelikán, az Salgótarjánnak a Karancs szálloda. A nógrádi megyeszékhely szocialista szállodája azonban 11 évvel előbb nyílt meg, mint a Tisza parti párja, és több mint két évtizede üresen áll. Átadásának hatvanadik évfordulójára helyi kiállítás emlékezik.

Hosszú szünet után

Közel öt hónap kihagyás után ismét megjelent a SzolnokIFIrkász című városi diáklap, aminek friss száma elsősorban az Uniós választásokra koncentrál. Ugyanakkor diákok klaviatúráján született interjút olvashatnak a lapban például Járai Mátéval, a Cabaret szolnoki címszereplőjével.

Tisza-parti élmények – de nem Szolnokon

Eljön a pillanat, amikor egy szolnoki hűtlen lesz a Tiszaligethez, mert normális körülmények között szeretne brűgölni. Még szerencse, hogy harminc kilométeres körzetben több alternatíva kínálkozik. Tiszakécskén, a Tisza-parti Gyógy és Élményfürdőben is egyre több a szolnoki.

Ott lehetünk a születésnél

Megállva a sötét és bűzös lövészárokban, hallgatva a másfél embernyi mocskos falak fölül beszűrődő lövéseket, és belegondolva, hogy dédapáink éveket töltöttek ilyen helyeken, mindjárt több fogalmunk lesz az első nagy háborúról, mintha csak feliratok és megfakult tárgyak között bóklásznánk.