– Amilyen sűrűn jár Szolnokra, azt hiheti az ember, hogy ez már nemcsak a meghívások miatt van így.
– Igen, nagyon szeretünk Szolnokra járni, a Tisza mozi meg kicsit már olyan, mintha hazamennénk. Mindig találunk valami újat, valami felfedezni valót. Az utóbbi időben ráadásul Turczi István költővel rendhagyó irodalomórákra is jártam gimnáziumokba, és ezeket is sokszor tartottuk Szolnok és Cegléd környékén. Csak halkan jegyzem meg, hogy amíg a feleségem nagyszülei éltek, a fellépéseken kívül is megfordultam Szolnokon, amikor Tiszavárkonyba mentünk hozzájuk. Arról nem is beszélve, hogy ha Szolnokon járok, akkor kihagyhatatlan a Marcipán cukrászda flódnija. Sőt, emiatt akár a 4-esről képes vagyok lekanyarodni is.
– Grecsó Krisztiánnal sem először lép fel a Tisza moziban. A mostani est mennyiben lesz más, mint a korábbiak?
– Szerencsére mind a ketten elég termékenyek vagyunk, úgyhogy mindig van pár új dal meg próza, amitől aztán megújul, frissül a közös produkciónk. Nekem éppen készül az új albumom, így arról is elhangzanak majd eddig Szolnokon nem játszott dalok. És nem véletlenül Miénk a ház az est címe, hiszen bevettük a műsorba a Krisztiánnal közösen írt Ajtók című zenés irodalmi kórusművünk utolsó részét, amit eredetileg a Lautitia kórus ad elő, de most megpróbáljuk ketten bemutatni.
– Mit jelent, hogy éppen új albuma készül?
– Régóta szerettem volna egy olyan lemezt csinálni, amin egyedül, egy szál gitáron játszom, mert valahogy hiányzott az az érzés, amit egy ilyen zene adhat. Ennek a lemeznek januárban kellett volna kijönnie, de közben dolgozok egy unplugged lemezen is, meg persze készül ennek az imént említett Ajtók című műnek a felvétele is. Igen, szóval nekem most két lemezem készül, meg Krisztiánnal és a Lautitia kórussal közösen az oratóriumunk hanganyaga is.
– Színészekkel is gyakran dolgozik, a napokban láttam egy plakátot, hogy ismét fellép Für Anikóval, de Szolnokon is járt már Tompos Kátyával, sőt Udvaros Dorottyával is van közös estje.
– Für Anikóval nemrég fejeztünk be egy új duett lemezt, aminek a szövegeit Fekete György, Anikó férje írta, kifejezetten a színésznő életéről. Nagy Ervin, Epres Attila, Gerendás Péter, Petruska és még mások is énekelnek duettet vele, sőt én sem csak zeneszerzőként és producerként vagyok a lemez alkotója. Úgyhogy Für Anikóval is járom az országot, meg Udvaros Dorottyával is.
– Sok fellépést vállal?
– Nem olyan vészes. Nem vállalok sokat, maximum heti egy-kettőt, ami havonta öt-hat estét jelenthet, de ennyi pont kell. Ezek mellett még tudok a filmes és a színházi munkáimmal is foglalkozni. Tavaly például a Győri Balettal dolgoztam, Jamei Winchesterrel közösen írtuk a One way to heaven zenéjét.
– És az elárulható, hogy milyen filmeken dolgozik?
– Kevésbé. Több film zenéjén is dolgozok párhuzamosan, és van egy szupertitkos felkérés is, ami nagyon remélem, hogy összejön. Vannak történelmi és vallásos jellegű felkéréseim is, nagy mozifilm azonban most nincs. Nagyon szeretek fiatalokkal, friss rendezőkkel dolgozni.
– Viszonylag sokat koncertezik, járja az országot. Mennyire tapasztalja az élő zene válságát, a koncerthelyek megszűnését?
– Tagja vagyok az Artisjus küldöttgyűlésének, benne vagyok Magyar Könnyűzeneszerzők és Szövegírók Egyesületének elnökségébe, úgyhogy ezeken keresztül is érzékelem, hogy nehéz a helyzet. Látszik, hogy több lábon kell állni. Azok vannak viszonylag könnyebb helyzetben, akiknek mondjuk, vannak jogdíj bevételeik, hívják őket a nagy fesztiválok. A kisebb klubokban játszóknak egyre nehezebb, mert lassan csak Pesten és a megyeszékhelyeken vannak ilyenek nyitva. Nem vagyok híve a panaszkodásnak, inkább lelkesíteni szeretnék, mert nem szabad feladni, nagyon szomorú, amikor tehetséges, értékes zenészek gondolkodnak azon, hogy abbahagyják. Csinálni kell. Mondom én, akinek a színházi jellegű koncertjeire, a 30-40-es, értelmiségi közönség azért még szép számmal eljön.
– A mostani, szolnoki koncerten is lesz meglepetés?
– Mindig viszünk Krisztiánnal egy-két olyan dalt meg írást, amit aztán az adott koncert hangulatától függően, beteszünk a műsorba. Van, hogy ezeket a koncert előtt átbeszéljük, van, hogy nekünk is meglepetés, mit hozott a másik.
