Miért árválkodik az Eötvös téren egy kútcsonk - csak a cső, se csap, se víz - az évtizedek óta működő másik kúttól 10 méterre? Elvesztette a kutak csatáját? Elnyomják? Nem hagyják kibontakozni? Sóvárog a pusztuló víztorony vize után? Netán azt mutatja, hogy mindenki így járhat? Esetleg az elmúlás, a pusztulás mementója? Vagy csak a nemtörődömség, nem az én kertemben-házamban van, tehát nem érdekel. Kút a foltját keresi?

Közel két hétig vártam, mi lesz a sorsa a zsinagóga, a Szolnoki Galéria Tisza felőli bejáratánál szétdobált ruháknak. Aztán beláttam, hogy ugyanaz, mint az ugyanott talán évek, de minimum hónapok óta gyűlő galambszarnak. Fél évszázada új funkciót kapott épület a bő évtizede átadott, számtalan díjjal elismert tér mellett. A szolnoki turistamágnes. Mit mutatunk meg magunkból és a városból? Persze, a hajléktalanok és a galambok tehetnek róla, meg az, aki szól érte, ahelyett, hogy eltakarítaná. Másoknak nincs is köze mindehhez.

Újabb remek reklám Szolnokon. Ezúttal is egy fát sikerült élettelen, bármire használható tárgynak néznie egy törekvő üzletembernek. Amit úgy tűnik, a hatóságok nem, talán csak az üzletfelek vesznek észre. Tessék mondani! A fának is tetszik majd sírkövet készíteni? Mondjuk barterba?

A szolnoki "utcai művészek" kedvenc felületei a közlekedési táblák és minden fal, amelyik nem sajátjuk, azaz ahol más tulajdonát csúfíthatják, és tehetik tönkre. Szellemi színvonalukat a békás szökőkút vízköpői alatt kereshetjük. Konkurenseik az utcai hirdetők, akik bárhová, bármit képesek kiragasztani. A két "művészeti ág" támogatói pedig a közterületeinket pásztázó kamerák felügyelői, a rend valamint a közterület őrei.