Sok vagy széles?

Előző héten tettem közzé egy felvételt a blogSzolnok AKB (A Kivert Biztosíték) rovatában, amin a Verseghy gimnázium előtti parkolóban két helyet elfoglaló sport Mercedes volt látható. A bejegyzésre reagálók nagyjából két csoportra oszlottak. Az egyikben a trehány parkolás miatt bosszankodók voltak, a másikban - jóval kevesebben - pedig azok, akik arra hívták fel a figyelmet, hogy a mercis nem feltétlenül kivagyiságból vagy figyelmetlenségből foglalt el két helyet, hanem autója megóvása érdekében. Merthogy a szűk parkolókban a sűrűn egymás mellett álló autók miatt könnyen előfordulhat, hogy egy ajtó kinyitása tíz-, sőt százezrekben mérhető kárt okoz a szomszédos jármű festésében, karosszériájában. A konkrét esettől eltekintve, be kell látni, hogy ebben a felvetésben van némi igazság.

A jelenlegi szabályok szerint - legalábbis a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) tankönyvei alapján - az útpadkára merőleges magyar parkolóhelynek kettő és fél méter szélesnek illetve öt és fél méter hosszúnak kell(ene) lennie, miközben a parkolóhely előtti úttest szélességét is meghatározzák, hiszen az adott helyre be is kell tudni kanyarodni. De ez sem magyar szabályozás lenne, ha nem lenne "bizonyos esetekre" vonatkoztatható kivétel, amikor 230 centi szélesség és 500 centi hosszúság is elfogadható. Nem nehéz kiszámolni, hogy egy 30 méter hosszúságú parkolóban legalább egy parkolóhelynyi lehet a különbség (12 helyett 13 darab) a két szélesség alkalmazása miatt, ami csak a szolnoki parkolási díjakkal számolva is minimum évi 5-600 ezer forintos plusz vagy mínusz bevételt jelenthet. Arról nem is beszélve, hogy a kommunikációban sem mindegy, egy-egy beruházás, parkolási zóna vagy település esetében hány darab parkolóhelyről beszélhetünk. A lakosság alapvetően azt szeretni, ha lehetőleg minél több parkolóhely áll a rendelkezésére, legalábbis papíron.

A parkolóhelyek mérete nemcsak Szolnokon vet fel kérdéseket, amit jól mutat, hogy Németországban már a 2010-es évek elején arról cikkeztek, hogy az ottani szabványok - amelyek akkor nagyjából megegyeztek a magyarországival - meghatározása óta jelentősen megváltozott az autók mérete. Akkor a Trabant és a legújabb VW Golf példáját citálták, amelyek szélességében 17 centiméter különbség van. Szerintem különösebb tanulmányok nélkül is belátható, hogy az autók méreteinek változása Magyarországot is érinti, hiszen nem ugyanakkora hely kell egy kis Polsiknak ("egérkamion"), mint a cikk elején idézett Mercedesnek, vagy akár egy átlagos, mai családi autónak. És nem csak a széleségek változtak, de a hosszúság is, gondoljunk csak az elszaporodó városi terepjárókra, egyterűekre és kisbuszokra. Ezzel kapcsolatban naponta láthatók érdekes példák a fentebb említett Verseghy gimi előtti parkolóban, ahol sokszor annyira túllógnak a várakozó autók a helyükön, hogy a kétirányú forgalom, a kerülgetés miatt, csak váltakozva haladhat.

A fentiek alapján felvethető az a kérdés - jelenleg csak magunknak és elméleti síkon -, hogy mit szeretnénk jobban: minél több, de szűk parkolóhelyeket, avagy kevesebb, de olyan széles parkolókat, amelyekben anélkül nyithatók ki az ajtók, hogy a szomszéd kocsikban kár keletkezne. (Attól most tekintsünk el, hogy a többség nagyon vigyáz ki- és beszálláskor a szomszédos autókra, és csak a kisebbség olyan prosztó, hogy a szomszéd autóban okozott kár után elsunnyog a helyszínről, hiszen általában lehetetlen bizonyítás!)

Persze, mielőtt vitát nyitnánk a sok vagy széles kérdésről, érdemes az ügyet néhány aprósággal még árnyalni.

Például azzal, Szolnokon számít-e egyáltalán, hogy ki hány parkolóhelyet foglal el az autójával. Mert, ha a két parkolóhelyen álló autóért ugyanannyit kell fizetni, mint egy helyet foglalóért, a többi parkolót kereső gutaütése meg nem a mi problémánk, akkor nincs itt semmi látnivaló. Pláne, hogy a parkolóhelyek felfestésének többsége (kivéve a térkövezett helyeken) egy-két év után láthatatlanná válik, azaz senki nem tudja megmondani, ki hány helyen áll. Mindez persze felvethet a szolgáltató - a parkolási díjat elvileg a parkolók karbantartása okán is beszedő cég részéről - némi hűtlen kezelést, vagy a rábízott vagyonnal való gondatlan bánást, de a közvagyon tekintetében itt még nem tartunk, és tudom, vannak ennél komolyabb problémáink is.

Ámde a fentiek alapján nem vetném el azt az álmot, hogy a szolnoki parkolási rendszer újragondolásakor esetleg a mennyiség és szélesség, a mindig látható felfestés, az egy autóval több helyen parkolás kérdését is fel lehet majd vetni. Mert nem biztos, hogy a szolnokiak és a Szolnokot használók autói számának a növekedésére csak az lehet az egyetlen válasz, hogy még több zöldterületet letérkövezünk. Nem elvitatva, hogy a közös gondolkodás partneri együttműködést feltételez a helyi "jogalkotók", a közvagyont kezelő saját cégünk, valamint az autósok között. Hiszen mégiscsak van egy közös nevező: a normálisan működő parkolási rendszer. (Aminek még vannak reformálandó elemei, de azokról majd később, egy-két másik cikkben.)