Idén sem csobbanunk a Ligetben

Bő egy évvel ezelőtt tartottak bejárást a 2019. augusztus vége óta zárva tartó és épülő Tiszaligeti strandfürdőben a város képviselőtestületének tagjai. A szemlét követő optimista beszámolókból az derült ki, hogy három és fél év alatt 83-85%-os készültségig jutott a strand rekonstrukciója. Ebből egy aránypár felállításával, akár azt a következtetést is levonhattuk, hogy nagyjából havi 2%-os előrehaladást produkáltak a Tiszaligetben az építők, azaz 2023. augusztus végére akár ki is nyithat a strand. (A mellékelt fotó azon a bizonyos bejáráson készült.)

A 2024. február 29-ei közgyűlés után a Szolnok TV podcast stúdiójában készült egy interjú a város polgármesterével, ahol néhány fél mondat - véletlenül, azaz nem kérdésre válaszolva - a Tiszaligeti strandfürdőnek is jutott. E félmondatok között Szolnok polgármestere azt állította, hogy a strand 95%-ban már kész. Ha számolunk, akkor azt mondhatjuk, hogy akkor 13 hónap alatt nagyjából 10%-os előrehaladást sikerült produkálni, ami a korábbi "sebességnek" a fele, nem egészen havi 1%-os ütem. Ha és amennyiben ebben az ütemben folytatódik a beruházás, akkor öt-hat hónap múlva, azaz a legpesszimistább számítás szerint idén augusztus végén megnyithatná kapuit a fürdő. Már, ha van még értelme ebben az esetben az objektív számoknak és matematikai műveleteknek. (A mellékelt kép 94%-nál készülhetett.)

Szolnok polgármestere ugyanis mást is mondott a témában a Szolnok TV főszerkesztőjének. Mégpedig azt, hogy "ennek a fürdőnek ebben az évben látszani kell, hogy legalább a a műszaki átadásig el tud jutni". A matematika nyelvére lefordítva ez azt jelentheti, hogy a következő tíz hónapban tovább csökken a munka intenzitása. A szolnokiaknak dekódolva pedig azt, hogy 2024-ben sem csobbanhatunk az idén hatvanéves strand vizében.

A csúszásnak - miként az interjúban elhangzott - több oka is van: covid, háború, építőanyagárak elszabadulása. (Csak külső tényező! Csak más tehet róla, mi nem.) Illetve, hogy a 95%-ban kész építkezés befejezéséhez hiányzik még legalább 1 milliárd forint, aminek előteremtésén - szintén a Szolnok TV-ben hangzott el - a polgármester mellett a város országgyűlési képviselője is dolgozik. Magyarul, a ramatyul álló központi büdzsén próbálnak valahol szivárgást találni. Ez akár dicséretes is lehetne, ha nem vennénk elő ismét a matematikát.

Ha az építkezés 95%-ban elkészült, viszont a maradék 5%-hoz még 1 milliárd forint hiányzik, akkor mennyibe kerül ez az egész beruházás? Pontosan: 20 milliárd forintba. Ami valószínűleg nem igaz, még akkor sem, ha a fenti nyilatkozat akár így is értelmezhető. Az azonban biztos, hogy csak a sajtóban 2019 óta megjelent különböző - egymásnak olykor ellentmondó - beszámolók szerint is valahol 10 és 13 milliárd forint közötti összegnél tarthat most a Tiszaligeti strandfürdő megújítása, amihez majd még hozzá kell adni az újabb1 milliárdot. (Már, ha egy ilyen pénztemetőt látva valakinél még kinyílik a közös buksza.) Szerintem a szolnokiakat már sokkal jobban érdekli, hogy mikor nyitja meg kapuit a fürdő, mint a beruházás valódi költsége, bár jó lenne egyszer azt is pontosan látni.

Miként azt is, miért csúszik a 20 hónaposra tervezett beruházás immár 34. hónapja. Ráadásul, ha az idén sem készül el, akkor minimum 44 havi lesz a késlekedés, azaz több mint háromszor annyi ideig tart az egész munka, mint 2019-ben ígérték. Talán tényként fogadhatjuk el, hogy covid nemcsak Szolnokon volt, máshol mégis sikerült befejezni nagyberuházásokat. Csak néhány példa: MVM Dome, MOL Campus, M4 Szolnok elkerülő. Lehet hivatkozni a szomszédunkban zajló háborúra is, ami rajtunk kívül általában sehol sem okoz ennyi kellemetlenséget és kalamajkát. Még Ukrajnában sem, igaz, nekik nem is a szomszédjukban van a háború. És tény az infláció, az energiaárak és az építőanyagok árának drasztikus emelkedése is, amihez szerény mértékben felzárkóztak a hazai bérek is. Viszont, ha a Tiszaligeti strand beruházását sikerül az eredeti tervek szerint 2021. május 1-jére befejezni, akkor nemhogy a háborút és az inflációt, de a fél covidot is megúszhattuk volna. Arról nem is beszélve, hogy csak a toronydaru plusz negyvenhavi bérletidíja, az éjjeli őrök terven felüli bére és a mindenféle járulékos költségek önmagukban is mennyivel dobhatták meg ennek az egész bulinak a számláját. A lassan négy éve be nem folyó bevételeket pedig ne is firtassuk!

Simán elképzelhetőnek tartom, hogy a fenti interjúnak nem minden szavát úgy kellett volna érteni, ahogy azok magyarul hangzanak. Azt sem zárom ki, hogy a matematikai következtetéseim itt-ott hibásak, hiszen én is tudom, hogy egy építkezés nem állandó ütemben halad. Ugyanakkor csak feltételezem, hogy az év elején nem véletlenül ágaskodott egy fúrótorony a vízilabda aréna mögött, a Tiszaligeti strand területén.

Rosszabb pillanataimban megengedő is tudok lenni, és elhiszem, hogy alapvetően itt mindenki, mindenben jót akar, legfeljebb a szakértelem veszik el olykor a milliárdok között. Közben pedig érzékelem azt a kommunikációs törekvést is, hogy ha valamiről nem beszélünk, az nincs. Csak éppen az ilyen interjúk is láttatják, hogy ez mennyire betarthatatlan. Már nagyon unom magam, de azért csak megismétlem: nem lenne egyszerűbb végre őszintén színt vallani a Tiszaligeti strandfürdő hosszúra nyúlt fejlesztése ügyében (is)?